45-50 es férfiak?

40 felett kerültem vissza a "húspiacra", addig stabil párkapcsolatban éltem.

A 30 pluszos nők gyakorlatilag alig találhatóak meg, mert vagy foglaltak, vagy külföldön élnek. Az én korosztályom a Ratkó gyerekek gyerekei. Mi sokan vagyunk, a 30-as generáció létszáma a mienk töredéke.

A lényeges különbség, ami a nálam 10-15 évvel fiatalabb férfiakat jellemzi, hogy sokkal kevésbé hűségesek, sokkal anyagiasabbak, rámenősebbek nálunk. Jobb esélyekkel indultak az életnek, általános iskolában már nyelvet tanultak, míg mi az átképzett orosz tanárnőtől tanultuk a der-die-das-t, addig ők már úgy mentek a középiskolába, hogy elgagyogtak valamit legalább egy nyelven.

Nekik már abban a korban kitárult a világ, amikor mi még csak a tv-ben láttuk a nyugatot. Nem is csoda, hogy jogászok, informatikusok, közgazdászok, nemzetközi vonalon dolgozó vállalkozók derékhadát ők adják, mert ők már akkor iránymutatást és lehetőségeket kaptak, amikor mi még azt sem tudtuk a rendszerváltás hajnalán, hogy milyen szakmával nem leszünk munkanélküliek.

Nagyon más az értékrendjük, ezért a mi generációnk java belerohadt a munkába, hogy legyen egy lakás, ők meg okosan választottak pályát és Londonban gyűjtötték össze a lakásra valót.

A 30-as nők is ehhez szoktak hozzá. Kiválogatják a férfiak javát, nem akarnak megrokkanni a melóban. Takarítónőt alkalmaznak, alap igény az új autó, automatizált otthon. Ha a faszi nem képes kipengetni a költségeket, beadják a válást, nem pöcsölnek. A párkapcsolat is csak fogyasztási cikk, ami ha bedöglik, már keresik is a következőt.

A mi korosztályunk legalább fele 45 évesen lerobban valamilyen szinten. Műszakozás, stresszelés, terhelés. Azt vettem észre, hogy mi csináljuk azt a melót, amit a mai 30-as már nem vesz fel. Inkább kimegy Németországba szezonális munkát vállalni, vagy elvégez egy tanfolyamot, amivel elténfereg a munkaerő piacon, aztán ha nem adja ki a lépés, max. kölcsön kér a szüleitől. A lényeg, hogy szép kocsi legyen a valaga alatt, eljárjon a kondiba, meg futni, mert a nőknek az kell. És tényleg, a 30-as nőnek nem kell a reggeltől estig dolgozó , fájós derekú pocakos 40-es, mert ott van az ügyeskedő, életében alkotó munkát nem végző 30-as bájgúnár, akinek még az is el van nézve, ha időnként más lyukát is kikormolja.

Ezért nem is kellene nekem 30-as nő, se szingli, se elvált anyuka. Nincs teherbírás, nincs áldozatkészség, nincs megbecsülés. Új párt is a saját korosztályomból találtam, egyívásúak vagyunk, egy az értékrendünk, nincs is probléma.

46,f.

Nyilván mindenki mást akar.

Én pl. 46 éves, sportos, káros szenvedélyektől mentes, egyedülálló férfi vagyok. Sosem voltam nős, de van egy kislányom. Szeretnék még családot, gyermeket, és emiatt nyilván egy 30-as nő jöhetne leginkább szóba, akinek ez még aktuálisabb, mint egy 40 fölöttinek.

Egyébként pedig mindig minden a két emberen múlik. Nagy általánosságban kijelenthető, hogy minél nagyobb a korkülönbség, annál nagyobb a generációs szakadék, ami miatt kevésbé értik meg egymást az emberek, és annál kevésbé valószínű, hogy hosszútávú szerelmi kapcsolat alakulhat ki köztük. De ez csak statisztikai kijelentés, semmi több. Volt már nekem 15 évvel fiatalabb barátnőm, ahol pl. nem volt ilyen gond. De lehetne akár velem egykorú is, akivel totál mások vagyunk.

Hosszú távú kapcsolathoz - a fizikai vonzalom túl - hasonló világszemlélet, értékrend, célok szükségesek. Életkortól függetlenül.

#31

Úgy tűnik, egyidősek vagyunk, de te meglehetősen cinikus vagy, és az általánosítás gyakori csapdájába esel. Amiket említesz, azok sokkal inkább egyéni értékrendbeli és társadalmi hovatartozásból adódó különbségek, amelyek a rendszerváltás után felerősödtek a Kádár-kori homogénebb társadalmi adottságokhoz képest. Manapság teljesen nyilvánvaló, hogy bár nyitottabb a világ, és több a lehetőség, mégsem tanul mindenki külföldön, és szedi ott össze a lakásra valót, és nem mindenki helyzdedik el a bankszektorban, vagy lesz belőle top informatikus több milliós fizetéssel. (Mellesleg ma olyan árak vannak, hogy több milliós fizetéssel is minimum egy fél élet kell ahhoz, hogy elég pénzt félre tudjál tenni lakásra, és még addig is élned kell valahol.) Én pl. veled egyidősként is elmondhatom, hogy volt alkalmam nyelvet tanulni gyerekként is már az oroszon kívül is. Te több műszakos melót emlegetsz, nekem viszont ez testközelből ismeretlen, mivel én értelmiségi családba születtem, nem kétkezi munkából éltünk, és én sem abból élek, és itt a maunkahelyemen vannak/voltak értelmes, csinos 30-as nők, akik korántsem olyanok, mint ahogy te lefestetted őket, és HÉV-vel járnak munkába. Továbbá 46 évesként nem vagyok sem pocakos, sem lerobbant, és bizony sportolok is, mert ez számomra is fontos. Nem dohányzom, gyakorlatilag nem is iszom, teljesen tudatosan. És nem zabálom kétpofára a hamburgert, sült krumplit és hotdogot sem. Ennek megfelelően ha nem is vagyok kigyúrt, de elég jó formában vagyok és az átlagnál izmosabb - ellentétben sok mai fiatallal, akik bizony nem sportolnak, de dohányoznak és isznak. Nyilván nem vagyok tökéletes, de korántsem vagyok egy leharcolt, lerobbant negyvenes. Magasan képzett, idegen nyelvet beszélő, átlagnál tájékozottabb és tanultabb ember vagyok.

A nulla munkával sok pénzt, a szép, új kocsit akarók, és erre önmagukat méltónak, azt meg is érdemlőnek érzők táborába inkább a mai huszonéves generáció tartozik, akik tinédzserkorukat már okostelefonnal a kézben, interneten lógva töltötték, szembesülve a zömében angol nyelvű internet és filmek által közvetített nyugati jóléttel, a rendszerváltás előtti nélkülözősebb éveket még hírből sem nagyon megtapasztalva. Ők, és a még fiatalabbak azok, akik sokszor bizony nem szeretnek olvasni, gondolkodni, akik hamar elfáradnak, ha egy kis erőfeszítést kell tenni. Akiktől a kitartás és a kemény munka idegen. Akiknek az influenszerek csili-vili kamuvilága maga a mennyország, ahol vicces és érdekes videók készítéséből milliomossá lehet válni.

A kényelmet és biztonságot mindenki szereti, de akinek csak az anyagiak és a külsőségek a fontosak egy másik emberben, azokat messzire el kell kerülni. Ilyenek viszont minden korosztályban vannak. Vagy azért, mert eleve ebbe születtek bele, és el sem tudnák képzelni az életüket másképp, vagy azért, mert egyszer megtapasztalták, és már nem tudnának lemondani róla. Viszont az ilyenek miatt nem is érdemes sírni, mivel nem a másik embert szeretik, hanem a körülményeket. Amint ezek változnak, otthagyják az embert is.

#37

Te meg naiv vagy, mint a sz@r. Egy 32 éves nő akár 2-3 gyermekes anyuka is lehet. Egyébként 32 évesről te beszélsz. Én 30-ast említettem, és oda tartoznak a 36-38 éves nők is.

Egyébként volt már nálam 15 évvel fiatalabb barátnőm. A gyerekem dacára.

Isten hozott a valóságban!

38. Ennyi erővel felesleges is kérdezni bármit is! Minden lehetséges, de annak ellenkezője is.

Nem a kor számít hanem a minőség.

Oké belemegyek a játékba. Legyen 38 éves. Ámde! Minimum 1 egyetemi diploma a top 3 szakmában. Perfekt, sportos test, ehhez tartozó életvitellel. Önálló, életképes gondolkodás, céltudatos, objektív gondolkodás. Itt most le is állok. Na ilyet mutass, a 15 évvel fiatalabb számít valahol amit felhoztál? Vagy a kor? Minőség, de tudod az van, hogy aki talán jól néz ki, általában élhetetlen természetet hordoz. Szóval ha már nőkről beszélsz meg a hatalmas sikereidről, remélem a top kategóriára gondoltál. A 15 évvel fiatalabb bolti eladó lány a +20kg feleslegével, meg a cigi szagú hajával nem játszik.