Nők! Szoktatok még úgy ismerkedni, hogy egy idegen férfi leszólít pl. Kávézóban, plázában stb?

#40

Én pl. nem szoktam hallgatózni, pláne nem beleszólni mások beszélgetéseibe.

A kiscsillagozásod rettenetesen ciki, tudod hogy nincs igazad ezért próbálod lealacsonyítani a másikat, elég gáz próbálkozás. :D

Hát igen, tényleg ebben mindenkinek más az ingerküszöbe. Csak abban is látom az igazságot, hogy akkor kb az online ismerkedést leszámítva nem nagyon marad semmi, ha az embernek nem jön össze valaki a környezetéből (baráti kör, munka, iskola).

Ha elmegyek egy kocsmába, akkor abban nálam benne van, hogy lehet, hogy megismerkedek új emberekkel. (Bocsi, kéne még egy ember a csocsóhoz, Bocsi, nincs már hely, ez meg egy nagy asztal, ide ülhetünk-e, stb...) Bár konkrét kapcsolatom nem lett így, de csomó érdekes emberrel beszélgettem, töltöttem el egy kis időt ilyen kezdeményezésekből.

Más meg nem szereti ezt, nem tartja komfortosnak. Különbözőek vagyunk. De akkor már ezerszer inkább látom így esélyét megismerni valakit, mint pl egy plázában vagy az utcán megszólítva, ami a mai világban már tényleg nem nagyon működik.

Meg a hely hangulatáltól is függ, ahol nagyok a terek, ott sokkal jobban el lehet szeparálódni, de egy kicsi helyen ahol tudod, hogy bármit mondasz, kb mindenki hallja, alapból családiasabb a hangulat, vannak törzsvendégek, könnyebben belekeveredik az ember ilyen szituációkba. Plusz az is számít, hogy milyen a korosztály, vannak ilyen tipikus egyetemista törzshelyek, ahol mindenki későtizen-huszon-harminckevés korú, ők általában még nyitottabbak.

Az a nagyon fontos, hogy figyelni kell a másik testbeszédét, reakcióját. Szerintem azért azt kb lehet látni, hogy ki az, aki azt akarja, hogy békén hagyják a saját társaságával, és ki az, aki szívesen bevon másokat is a társalgásba.

Mondjuk sosem fogom megérteni hogy egyeseknek mi zajlik le a fejében akkor, amikor elődöntik hogy odamennek egy teljesen vadidegenhez aki éppen a saját dolgával foglalkozik, és elkezdik fárasztani.

De ezt CSAK a nők felé csinálják; eszükbe se jutna egy csapat férfi mellé beállni egy kocsmateraszra, és azt mondani, hogy "héé szóval sztem mi tök jól kijönnénk haverilag. Mi a számotok? Lóghatnánk néha :)"

Évek telhetnek el úgy, hogy nincsenek barátaitok, és nincs életetek, amibe majd' bele őrültök, de ez akkor sem opció. Vajon miért? Pedig az alapján ahogy beszéltek a nők és férfiak személyiségéről, nagyon úgy tűnik, hogy sokatok szerint csak férfiakkal lehet igazán jókat beszélgetni, a nőknek meg nincs személyiségük.

Ha azt megalázónak és pofátlságnak tartjátok, hogy férfiak napját szakítsátok félbe, akkor jó lenne ha leesne, hogy a nők sem azért hagyják el reggel a lakást, hogy nektek legyen kivel ismerkedni.

Egyébként már csak érvelés technikai szempontból is: nők, csináljatok már egy IQ tesztet! Hátha negatív. Hátha felvesznek a Roxfordba.

Van egy állítás, miszerint:

- vannak, akik szívesen állnak szóba más emberekkel, vannak akik nem. A válaszoló leírja a tapasztalatát.

Ti pedig elkezdtek ezzel vitatkozni (eleve egy tapasztalattal, lol!), És minden szarnak elhordjátok, mert (most jön a lényeg) - TI nem állnátok szoba idegennel.

Igen, és?

Nem rólatok volt szó, fogjátok már fel. Olvassátok már el még egyszer a fenti állítást és értelmezzétek.