Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Fiatal nők, milyen elvárásaitok vannak egy férfivel szemben?
Csak mert rengetegen mondják, hogy az elvárás "gáz", és hogy így egyedül fogok maradni én is. De aki minimálisan se indít be, vagy olyan élethelyzetben van, ami számomra elfogadhatatlan (a barátnőjét akarta megcsalni velem), akkor miért kéne megalkudni? Számomra a távolság sem működik, erre lelkileg képtelen vagyok.
Aki meg mondjuk beindítana, nos ők értelemszerűen huszonévesen már mind elkeltek. Lassan a 30-as férfiak körében kellene keresgélnem, de egy barátom szerint ott már csak maximum az elvált férfiak között lesz olyan, aki nekem megfelelne.
A legnehezebbnek azt tartom, hogy az embernek ilyenkor már múltja van, hiába fiatal. A fiatal szerelemben nagy előny, hogy minden nehézségen együtt mennek át, együtt küzdenek meg érte. Én egyedül küzdöttem a démonaimmal, ma viszont senkit nem érdekel, honnan jutottam hova, csak az, ami most vagyok.
És nem érzem magam elég jónak most sem, innentől nem tudom miért nem elégszem meg bárkivel, aki minimum normális embernek tűnik. Ha 3 dolgot fel tudok sorolni, ami nekem nem működik, akkor bele sem vágok.
Értelem, érzelem, értékrend az alapvető kategóriák, amikben szerintem illene egyeznünk, de ilyen még nem volt.
Bár közhelyes, de biztosan igaz az is, hogy a szerelem nem válogat és nem észérvek alapján történik. Azt meg elfogadom, hogy van a fiatalembereknek egy olyan rétege, akiknél sosem lenne esélyem, de ilyen elvárásaim emiatt nincsenek is.
válasza: válasza:1. nőtlen
2. gyermektelen
3. egészséges mértékben levált a szüleitől
4. van munkája. Nem alkalmi. Képes és akar fejlődni benne
Ha ezek megvannak, akkor jöhet a komolyabb ismerkedés. Ha bármelyik hiányzik a fenti pontokból csak raboljuk egymás idejét
válasza:Nekem baromi magasak az elvárásaim és mindig is azok voltak. Addig nem nyugodtam, amíg nem találtam egy olyan párt, ami ezeknek megfelel. Sorry not sorry, engem nem lehet és nem lehetett azzal ijesztgetni, hogy egyedül maradok, ugyanis a szüleim példája után az egyetlen dolog, amitől rettegek, hogy olyan mellett öregszem meg, aki mellett az egész életem inkább elvesztegetettnek érződik. Szóval mindenkinek azt tanácsolom: VÁLOGASS!
Amúgy én nem materialista elvárásokat fogalmaztam meg, mert azért huszonévesen sok ember nem tud még mit felmutatni. Inkább olyan belső értékeket vártam, amik azt is implikálják, hogy az illető képes nagy dolgokat elérni az életében és jó életkörülményeket teremteni magának. Aki mellett én is biztonságban érezhetem magam, aki nem labilis, nem tekintget ki, nem lehet eltéríteni, ambiciózus, értelmes, lényeglátó és jó stratéga. Akivel lehet beszélgetni, lehet közösen döntéseket hozni, csapatként működni, aki hasonlókat akar elérni, mint én, hasonló dolgok szentek és sérthetetlenek neki, mint nekem. Aki nem menekül el a probléma elől, hanem szembenéz vele, nem hagy ott egy konfliktusban, hanem végigvezeti a beszélgetést, nem hagy cserben és száll ki, hanem beszél velem. És beszél velem mindenről, még időben, még akkor, amikor csak apróság az adott probléma és tudunk rajta dolgozni.
A legtöbb embertől nem vártam látszólag sokat, csak masszív belső értékeket, amikről úgy gondoltam, engem is előrébb visznek és amit a magam oldaláról is értékes tulajdonságnak tartottam. A vonzalom elég bináris dolog számomra, így a külső vagy tetszett vagy nem, valami megfoghatatlan oknál fogva, de belsőre pontosan tudtam, mi kell ahhoz, hogy valakire szánjak időt. Ezek a tulajdonságok persze azzal is járnak, hogy az illető később meg tud teremteni magának egy jó életszínvonalat, hiszen ha valaki ambiciózus és jó tervező, illetve van esze és önuralma, annak idővel lesz is annyi pénze, amivel már tud boldogulni... De mint mondtam, a húszas éveim elején-közepén, mikor mind egyetemisták voltunk, ez még nem látszott, csak az, hogy kinek mennyire stabil az alapja, amire később épít. :) Emiatt nehezebb is volt. De volt akkor már mögöttem és a párom mögött is több éves kapcsolat, szóval kár azt gondolni, hogy az embernek nincs múltja, ha fiatal... Sőt, sokszor jobb, ha van múltja, mert az rengeteget formál rajta és segít megismerni önmagát, ha jól csinálja. Ettől nem kell félni.
A szerelem nem válogat, de az ember azzal esik szerelembe, akivel időt tölt, akin járatja a buksiját és akivel valamilyen módon foglalkozik. Ez pedig döntés kérdése. Hogy kibe ne legyél szerelmes, azt nagyon jól ki lehet védeni, hogy kibe legyél, azt nehezebb befolyásolni szerintem.
Én azóta is úgy gondolom, jól választottam párt és megérte válogatni és lekoptatni olyanokat, akikben nem voltam biztos.
De válogatni nincs értelme szerintem önismeret nélkül.
válasza: válasza:Huszonévesen irreális elvárás a saját lakás és egzisztencia. 25 éves korára épp csak végez az ember az egyetemmel, már akinek van ennyi ambíciója, mert én elvégeztem. Akinek saját lakása van fiatalon, azt általában szülők veszik, örökölt. Ezért nem dolgozik meg az ember, csak szerencse kérdése.
Elárulom, nekem is van saját lakásom, mert a szüleim megtehették, hogy vegyenek, és még hitel sincs rajta. De mindezt azért, mert nem verték el a pénzt hülyeségekre, plusz apukám szülei meghaltak már sajnos. :( De van olyan férfi, aki ezt nem tudja elfogadni már, és megalázónak érzi egy nővel szemben. A legjobb barátnőimnek is van saját, és nem azért, mert hogy "én csak pénzes emberekkel állnék szóba", hanem mert a legtöbb ember hasonló személyekkel szokott jóban lenni, és értelmiségi embereknek a szüleik is azok általában, így nekik is volt lehetőségük jól keresni, egzisztenciát felépíteni, a gyerekeiket jó suliba járatni. De vannak első generációs értelmiségiek is, akiknek nagyon szegény a családja, ki akarnak törni. Én megértem ha az én helyzetem egy ilyen személynek derogál, mert ő mindig csak azt látná, hogy nekem bezzeg mindenem megvolt, amíg ő keményen küzdött már gyerekként is.
De nekünk sem volt mindig pénzünk. Anyukám 7 éves koromig állami fizetést kapott, ami hosszútávon egy katasztrófa lett volna. Majd volt mersze maszekba menni, és amióta egyetemista vagyok Ausztriában dolgozik. Beszél 3 nyelven. Édesapámnak üzlete van, de hol megy, hol nem. Sajnos nem túl jó munkahely. Édesanyám válni akart, mert megunta a folyamatos kifogásait, amiért nem akart váltani soha, mert neki az a bolt a mindene.
Vannak emberek, akiket nem lehet megváltoztatni. Én láttam milyen nehéz volt nekik, ezért próbálok jobban választani. Bennük nem sok közös van, de így 50 felett nem akarnak, és nincs is hová külön menni, mert a ház árából 2 lakásra se futná, ugyanis a lakások drágábbak a házaknál. Úgyhogy úgy élnek, mint a lakótársak már évek óta. Borzalmas ezt látni.
Szóval igen, én valami másra vágyom. De ehhez olyan férfi kell, aki máshogy áll a dolgokhoz, mint apukám. Pedig rengeteg olyan férfi van, aki csak tengődik és fejlődni kényelmetlen nekik. Mindamellett hogy apukám egy nagyon kedves, jó ember, és nagyon családközpontú. De a karrierben nem érdekelte semmi, és az sem hogy családfenntartó fizetése legyen. Anyukám teremtett meg mindent kb. mert eleve jobb módú családból jött és ezt nem akarta lejjebb adni.
Úgyhogy szerintem is kellenek az elvárások, különben vagy válás lesz, vagy ki sem alakul a dolog.
válasza:4-es!
Tehát megmagyaráztad, hogy te nem vagy gold digger, csak másképp.
válasza:Kérdező! Már megint magadról beszélsz.
A fiatal nőknek amúgy a gazdag, kigyúrt, jóképű, sportkocsit hajtó férfiak kellenek.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!