Fiatal nők, milyen elvárásaitok vannak egy férfivel szemben?

Csak mert rengetegen mondják, hogy az elvárás "gáz", és hogy így egyedül fogok maradni én is. De aki minimálisan se indít be, vagy olyan élethelyzetben van, ami számomra elfogadhatatlan (a barátnőjét akarta megcsalni velem), akkor miért kéne megalkudni? Számomra a távolság sem működik, erre lelkileg képtelen vagyok.

Aki meg mondjuk beindítana, nos ők értelemszerűen huszonévesen már mind elkeltek. Lassan a 30-as férfiak körében kellene keresgélnem, de egy barátom szerint ott már csak maximum az elvált férfiak között lesz olyan, aki nekem megfelelne.

A legnehezebbnek azt tartom, hogy az embernek ilyenkor már múltja van, hiába fiatal. A fiatal szerelemben nagy előny, hogy minden nehézségen együtt mennek át, együtt küzdenek meg érte. Én egyedül küzdöttem a démonaimmal, ma viszont senkit nem érdekel, honnan jutottam hova, csak az, ami most vagyok.

És nem érzem magam elég jónak most sem, innentől nem tudom miért nem elégszem meg bárkivel, aki minimum normális embernek tűnik. Ha 3 dolgot fel tudok sorolni, ami nekem nem működik, akkor bele sem vágok.

Értelem, érzelem, értékrend az alapvető kategóriák, amikben szerintem illene egyeznünk, de ilyen még nem volt.

Bár közhelyes, de biztosan igaz az is, hogy a szerelem nem válogat és nem észérvek alapján történik. Azt meg elfogadom, hogy van a fiatalembereknek egy olyan rétege, akiknél sosem lenne esélyem, de ilyen elvárásaim emiatt nincsenek is.