A nők miért panaszkodnak állandóan, hogy kihasználják őket a férfiak, közben meg ugyanolyan külsejű pasikat keresnek?

Az a nagy helyzet, hogy ha megcsalnak, szakítok és arra gondolok, hogy milyen jó volt addig az illetővel lenni, amíg el nem bszta. Milyen jókat szexeltünk, mennyire vonzott, mennyire jól éreztük magunkat.

Lehet, hogy tesz olyat, ami miatt egycsapásra megváltozik a véleményem, de azért túl átlátszó alakokkal nem szoktam kezdeni akkor sem, ha jól néznek ki és addig nagyon is azt gondolom róla, hogy egy jó kapcsolatban élek egy olyan emberrel, aki számomra kívül-belül az esetem, hiszen jól néz ki, jókat beszélgetünk, jókat szexelünk, akkor még úgy viselkedik, mint akinek én kellek. És ez egy jó és teljes érzés, függetlenül attól, hogy ugyanez következik-e utána is vagy nem, mert lerombolja ezt a képet.

Ellenben ha valami förmedvénnyel állok le, ennek az élvezetnek a fele kapásból ki is esik, mert nem vonz. Tehát a feléről már előre lemondok. Aztán itt is lehet ugyanaz a sztori vége, mint az előző esetben: vagy beválik és legalább a másik felét tudja nyújtani a dolgoknak továbbra is vagy ő is csalódást okoz, mert félredug, megüt, akármi.

Szóval miért dugnék azzal, akivel nem is akarok dugni?

Ennyi erővel inkább maradok egyedül, hiszen akkor tuti nem fog csalódás érni.