Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért érzem magam úgy a randikon, mintha állásinterjún lennék?
Lehet, hogy én csinálok valamit rosszul, de valahogy mindig olyan érzésem van, mintha valami állásinterjún lennék, ahol muszáj a legjobb oldalamat mutatni, és ha nem teszem, vagyis magamat adom, vagy csak egy kicsit is hibázom, akkor finoman parkolópályára leszek téve. Ami általában egy rövidre zárt randit követő formális elköszönés "majd még találkozunk" szövegből áll, aztán vagy a teljes felszívódás, vagy néhány üzenetváltás után száraz közlése, hogy "sajnálom,de nem ". Amikor frissdiplomásként állást kerestem gyakorlatilag ugyanezeket a köröket futottam le hónapokig, ijesztően hasonló a szituáció. Ha valakivel el is jutunk több találkozóig, vagy akár kapcsolatféleségig, az is olyan személytelen,rideg és bármikor véget érhet, pont olyan bizonytalan, mint egy munkahely.
Valahogy az ember mintha valami termék lenne, és mindenkinek muszáj értékesíteni magát, ha pedig erre nem vagy hajlandó, akkor megrohadhatsz.
Én mèg mindig èrtem
Egyàltalàn nem az ego-rol szól ez az egész , csak minden egyes körben nehéz beindítani a rakètàkat
#7-es leírta amúgy a lényegét a folyamatnak.
Egyébként sztem a lecserélhetőség és a végtelen lehetőség miatt mindenki azt hiszi ,hogy tökéletes párt találhat, ami persze sosem jön el.
Ha vennénk a fáradtságot, hogy megismerjük a másikat, akkor talán kisülhetne belőle valami, csak valahogy odáig sosem jutunk el, mert az ember nehezen szán időt energiát olyasvalakire, aki bármelyik pillanatban eldobhatja őt.
Talán kisülhetne belőle valami, ez nagyon feltételes.
Sokan mondják, hogy mi az első randi téma és mi nem, szerintem ezt nem kéne komolyan venni. Első randin tisztáznék olyan dolgokat, amik nálam olyanok, hogy nincs értelme a kapcsolatnak. Ez lehet nagy dolog, mint a gyerekvállalás, vagy kicsi, mint a vécéülőke helyzete.
Ha itt mindenki pszichológiai könyveket tol, meg annyira el van merülve az önismeretben, abból logikusan következik, hogy pontosan tudja, mit akar.
A szikra meg egyszerűen kell, de ha van, akkor azonnal van. Sokan ezt csak párkapcsolatban ismerik fel, pedig nekem minden barátságom szikrával indult, olyan "egy rugóra jár az agyunk" félével.
#10: "Nem szeretem, ha visszautasítanak, de visszautasítani sem szeretek, nekem mindkettő kellemetlen."
Akkor viszont tök fölöslegesen saját magad számára nehezíted meg az egész életedet. Próbálj meg mindkettőhöz teljesen semlegesen állni, a visszautasítottsághoz is, meg ahhoz is, ha te utasítasz vissza valakit. Most ez teljesen más téma, de ha pl. nekem is sikerült lenevelnem magamat arról, hogy kattintásvadász címekre ráugorjak bármely oldalon, akkor neked is sikerülni fog ez. Önfegyelem kérdése az egész.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!