Működik vajon a monogám kapcsolat egy életen keresztül? Akinél nem, ott mi a legjobb megoldás,válni, hazudni vagy nyitott kapcsolatban élni?

A nyitott kapcsolat témakör érdekel, hogy vajon működőképesebb e az, ha a felek már az elején úgy mennek bele, hogy néhány félrelépés belefér, vagyis nem ígérnek meg olyat, amit valószínűleg nem tudnak betartani.

Vajon ez e a jobb megoldás? Vagy az, hogy boldog-boldogtalan megígéri az oltárnál a holtomiglan,holtodiglant ,aztán meg a többségük fűvel fával félrelép?

Igen, csak vannak olyan kapcsolatok, amik amúgy teljesen működőképesek és egy félrelépés miatt önmagában még nem biztos, hogy véget kéne vetni neki.

Csakhát olyan szinten démonizálva van a kultúrában, hogy az emberek inkáb hazudnak egymásnak. Ennél vajon jobb e az, ha eleve nem is ígérik meg a másiknak, hogy nem fognak félrelépni? Persze ettől még lehet, hogy nem fognak, de minek tesznek ígéretet, minek helyezne nyomást egymásra, ha nem tudják betartani?

A megcsalás nem amiatt esik nagyon rosszul valakinek, mert a párja lefeküdt XY-al, hanem amiatt, hogy becsapva,átverve sértve érzi ettől magát, mivel a másik nem tartotta magát az ígéretéhez.

"Hidd el, ha találkozol egy megfelelő emberrel, fel sem merül benned, hogy félrelépegess"

Akkor úgy tűnik, hogy többség valahogy mégsem a "megfelelő" embert találja meg.

Nyilván persze mindenki abban reménykedik, hogy neki szuper kapcsolata lesz. Lehet idealistának lenni, de azért nem árt elfeledkezni a realitásokról sem.