Lányok, ti mit éreztek a gátlásos pasik iránt? Gyűlöletet, undort, megvetést? Mit?

" nem szenvedsz szexhiánytól, amelyek jobban leépítik az agyad, önbecsülésed mint néhány barom beszólása"

Néhány barom beszólása? :D Mondd, te tudsz olvasni? Nem "néhány" barom szólt be, hanem abban szocializálódtam konkrétan, hogy velem bármit meg lehet tenni. Szabadon hozzá lehet nyúlni bármilyen testrészemhez, lehet markolászni, bármilyen ocsmányságot lehet mondani, és azzal senki nem foglalkozik, hogy engem ez hogyan érint, és mellé még h.ülyének is voltam nézve. És sokkal rombolóbb, mint az, hogy valakinek nem jön össze nő x éves koráig, ugyanis arról keményen tehet, én viszont nem tehettem erről.

És nem, nem volt semmi önbizalmam. Soha nem jutott eszembe, hogy azért viselkednek így, mert tetszem nekik/jó a testem, hanem teljesen azonosultam a tudattal, hogy másodrendű lény vagyok, és nem tudok védekezni. Középiskola után összejöttem az első ronda, szerencsétlen sráccal, mert elhittem, hogy a lelkemet akarja, imád, szeret, ő majd biztos megbecsül, pár hónap után pedig bántalmazó lett belőle, és végleg a béka feneke alá taposta minden önbecsülésem, és olyanokat kaptam tőlem, amit a hozzád hasonló hisztérikák el sem tudnak képzelni, mivel sokkal nagyobb valószínűséggel lennétek elkövetői ilyeneknek, mintsem áldozatai + annyira el vagytok telve azzal, hogy nektek mennyire rossz a sorsotok, hogy más problémáit csak bagatelizáljátok (néhány barom beszólt, ugye?).

"Akik olyan ocsmánnyá válnak azok az emberek is átmentek egy s más dolgon az életben. "

Bocs, de az is minősíti az embert, hogy hogyan reagál a kudarcra, és merre fejlődik a személyisége. Szóval de, ítélkezem a végeredmény felett. Számtalan ilyennel találkoztam anno, amikor ismerkedtem, összeszámolni nem tudom, hogy hány olyan volt, akivel megszakadt az ismerkedés, de akkorát próbált rajtam tiporni, amekkorát csak hatalmában állt. Másrészt pedig olyat is láttam, hogy ilyeneknek 20-as évei második felében végre egyszer kínkeservesen összejött egy barátnő, aztán úgy bántak vele, mint egy darab sz.arral. Ők is azzal jöttek, hogy jaj, nekik mennyit kellett teperni, milyen igazságtalan, és ők mennyire vágynak arra, hogy bepótolják a fiatalkori csajozást, na meg most, hogy összejött egy csaj, látják, hogy ez egy felfújt lufi, már másképp látják, és kíváncsiak, mennyit tudnának az új hozzáállásukkal felszedni, meg, hogy tudnak-e jobb csajt szerezni, mert ők mit teperjenek ennek a narancsbőrös/átlagos/nemnagyszám lánynak, ez igazságtalan.

Mindenkinek ott van a lehetőség, hogy fejlessze magát, ha egyedül nem megy, és tényleg úgy érzi, romokban van lelkileg, akkor ott van a szakember. Ha ehelyett gyűlölködik, és egy soviniszta f.asz lesz, akkor nyugodtan lehet felette ítélkezni.

Ha valaki soha egyetlen egy nő sem jött össze, annak pedig nagyon is jó oka van. Olyan a világon nincs, hogy ő mindent megtett és jó ember, tök jó társ lenne, csak a r.ohadt nőknek nem kell ebben a szörnyű felszínes világban, mert nem tökéletes don juan. Nem létezik ilyen.

"Ugyanakkor az is elmondható, hogy a nőknél elég megegyező az a férfitípus akikre úgy igazából buknak, még a férfiaknál ez megoszlik úgy, hogy minden nő kap érdeklődést bőven, viszont az igazán sikeres pasik csak kevesen vannak, azon pasik többsége akik végül nőt kapnak, nagyon kell teperjenek és igyekezniük minden igényét kielégíteni a nőnek, mert különben lelécel."

Ez pedig tökéletesen igaz fordítva is. Férfiaknál is megvan az a nőtípus, amire a 80-90%-uk csorgatja a nyálát. Nem kap minden nő bőven érdeklődést. És ennyi erővel a nőnek is tepernie kell, ha nem akarja, hogy mellette lévő angyali férfi ne menjen el qrvázni vagy ne nézzen szerető után. Ezt az utolsót persze én nem gondolom így, de ugyanannyi valóságtartalma van, mint annak, amit leírtál.

A párkapcsolat a szeretetről és a kölcsönösségről szól. Erre a te fajtád pedig teljesen alkalmatlan általában. Nézz magadba...