Pasik! Hány percig bírjátok az ágyban addig, míg először el nem mentek? Mennyi idő után ideális/normális?

Kedves kommentelők!

27-28-as kommentelő! (Gondolom Te vagy a 33-as is)

Elolvastam rögvest a kommented akkor, amikor írtad. Hosszasan gondolkoztam magamban.. önmagában az a baj, hogy erre a szintre eljutottam, amire az évek alatt sohasem volt precedens.. sajnos az kapargarja belül az agyam, hogy bár ne lenne igazad.. valamennyire ráismertem a páromra, habár nem nyilatkoznék róla ennyire éles szavakkal.. a nárcisztikus személyisegzavarnak találtam meg a “tüneteit”, azaz jeleit, de nem mondanám ezt konkrét nőgyűlöletnek. Bár ne lenne az, hogy igazságalap van abban, amit mondasz, drága Istenem..

Egyedül azt bánom, hogy ezt nem vettem észre. Nektek lehet, kevésnek tűnik az öt év, mert biztos vagyok benne, hogy minden kommentelő idősebb nálam jóval, de nekem ez rengeteg mindent jelentett. Majdnem kerekítve öt év volt az, amit vele töltöttem. A felnőtt “én”emben hatalmas szerepet játszott az elejétől fogva, a személyiségfejlődésemben ott volt jelen, a kamaszkoromban szintén, vastagon. Meghatározó része az egy ember életének, márcsak ha hallomásból tudom még ezt mondani.. nekem az az öt év soknak számít, így is mindenem neki adtam oda.

Nem vettem észre rajta, hogy ennyire negatív lett volna nála a jellemváltozás, fel se merült bennem. Az végképp nem, amíg nem írtatok, hogy ez ennyire személyiségből ered. Tapasztalatlan vagyok, nagyon úgy látszik.

Minden hozzá köt, emlékek, megszokás, no meg hát ő az első szerelmem.... arról nem is beszélve.. szeretem-e még? Ez itt a kérdés.. lehet Neked van igazad 28-as és időbe kéne lépjek..

#29 Igaz! Nem mehet minden egyszerre!

#30 Nagyon jól esik a kedves jókívánságod, és nagyra értékelem, de én már nagyon elbizonytalanodtam és át kell gondolnom a dolgokat!

#35-ös a sejtésed egy az egyben igaznak bizonyul, mert így is van! Amint felvettem a fapofát, hogy nekem nincs kedvem egyikhez se (utálat címszót használni se mertem...), le lettem teremtve a sárga földig..!

#36 Tudom, nem nekem szántad a kommentedet, de személyes tapasztalatot írva, én személy szerint mindig jeleztem, hogy mit akarok. Ráugrani a másikra kínos volt nálam egyszer, azóta nem próbálkoztam, mert úgy volt vele párom, hogy az túlságosan akaratos és r@bancos. Annyiba megértettem az álláspontját, hogy neki a hirtelen dolog kínos és sok, mert tapintatlan, de az, hogy nekiesni a másiknak nem lehet csak úgy néha, mert hajt titeket a vágy a sok idejű távollét miatt, az szerintem kissé más.