Párom még nem akar gyereket, de én már igen. Később ez változhat? 28/N

"Itt egy emberi lény életéről van szó, csak akkor szabadna vállalni felelősségteljes szülőkként, ha mindkét fél ugyanúgy akarja." - Pont ezért kell társkeresésnél már az elején letisztázni ezeket az elképzeléseket, csak így lehet mindenki elégedett a kapcsolatban, ha fontos kérdésekben, mint amilyen a gyerektéma, ugyanazt akarják, vagy minimum az egyik fél rugalmasabb. De ha szöges ellentét van, akkor az nem fog működni.

Én szeretnék gyereket, de lehet, hogy nehézségeim lesznek, esetleg alternatív megoldásokat kell keresni, mint például a lombikprogram, benne van a pakliban akár az örökbefogadás is. De úgy is járhatok, mint anyám egyik ismerőse, akinek nagyon sokáig nem jött össze, és már elfogadta, hogy meddő, örökbefogadott egy gyerkőcöt, aztán sok évvel később valahogy mégis sikerült természetes úton is, viszont mindkét gyereknek jó szülője. Nem jönnék össze olyannal, aki teljesen elzárkózik a gyerekvállalás bármilyen formájától, mert mások ezen a téren a céljaink, és én még azelőtt tisztázom ezt a kérdést, hogy kötődés kialakuljon. Az, hogy akarok gyereket, nem azt jelenti, hogy most rögtön, de nem is akarok ítéletnapig várakozni.

Attól, mert valaki szeretne gyereket, még nem ez az életcélja. Egy kapcsolat elején meg nem beszélhetünk még szeretetről, mert az sokkal mélyebb érzés, idővel alakul ki, eleinte még csak vonzódás meg fellángolás van, abban a szakaszban pedig egyáltalán nem probléma, ha két ember azt mondja, hogy mégse passzolnak össze, mert mást akarnak. De ugyanide tartozik az is, hogy ki hol tervezi az életét, mondjuk Magyarországon vagy külföldön. Ebben sincs kompromisszum, ideiglenesen működhet ugyan, de hosszú távon azért csak össze kéne költözni, ha komolyan terveznek egymással, és ha egyik sem akar mozdulni, annak úgy meg már nincs értelme.

Lehet elfogadásról beszélni, de az is elfogadás, ha elfogadod, hogy nem passzolsz össze olyannal, akivel lényeges dolgokban más céljaitok vannak. Nem kell senkiért olyan áldozatot hozni, amivel feladod önmagad, ilyet csak a kapcsolatfüggők tesznek.

Igazából ha nagyon leegyszerűsítjük a dolgot, akkor fogalmazhattam volna úgy is, hogy felesleges olyan kapcsolatot működtetni próbálni (amíg nincs mély érzelmi kötődés, márpedig eleinte nincs), ami csak nagy kompromisszumok árán működne, és jobb, ha ezek a dolgok még az elején kiderülnek, így senki nem húzza a másik idejét.

Én 30 éves korom fölött találtam egy olyan embert, aki mindenben klappolna. Pechemre foglalt, de egyáltalán nem bánom, hogy nem jöttem össze azokkal, akikkel nem jöttem össze, bár lehetett volna, velük nem passzoltam össze.

74%-os, miért olyan q nehéz felfognod, hogy gyerektémában nincs kompromisszum, és csak mert valaki szeretne gyereket, még nem az az életcélja? Nekem is van sok más életcélom, például játékot fejleszteni, vagy annyit utazni, amennyit csak lehet, vagy megcsinálni egy Spartant, vagy agilityzni a kutyámmal, de a gyerek is egyike a sok-sok célomnak, viszont nem az egyetlen, és nem fogok összejönni olyannal, aki bármelyik célomnak keresztbe tesz, BÁRMELYIKNEK, érted? Nem kötelező senkivel összejönni, és nem kötelező mindenkinek esélyt adni.

Nem lehet, hogy az áll a te felfogásod hátterében, hogy volt az életedben valaki, akit nagyon akartál, de a gyerektéma elválasztott titeket egymástól?

Hidd el, ugyanígy nem működne egy bigott vallásos és egy megrögzött ateista kapcsolata sem, mert teljesen más nézeteket vallanak.

Én nem bántom azokat, akik nem akarnak gyereket, magánügy, de ők is fogadják el, hogy én meg szeretnék, nem várom el tőlük, hogy erőltessék magukra a gyerekvállalást, de tőlem se várják el, hogy mondjak le róla.

Figyelj. Nekem van egy véleményem amit egész egyszerűen leírtam. Neked miért olyan rohadt nehéz felfogni, hogy nem minden ember gondolkodik ugyanúgy ahogyan te? Azért nem vagyok rossz ember mert van egy bizonyos véleményem. Amit minden bàntàs nélkül leírtam. Ha igen akkor ennyi erővel az is az aki màsképp gondolkodik mint én, ràadàsul nagyon erőszakosan ràm akarod erőltetni.

Ha egyszer életcélod a gyerekvàllalàs, nem kell megsértődni rajta ha ezt valaki kimondja. Plusz egyszer se írtam hogy az egyetlen, csak hogy életcél, ami tény. De ezek szerint az igazsàg sértő. Amúgy meg nem is kell mâs véleményével foglalkozni. Egy szóval se írtam hogy bàrki rossz ember lenne csak mert elsődleges pàrvàlasztàs szempontjàból neki a gyerektéma, csak annyit, hogy neki az a fontosabb. Hisz ez alapjàn vàlaszt tàrsat is. Ez mitől probléma? Nehéz a felfogàsotok ha ennyit nem értetek.

Amúgy nem, nàlunk semmilyen problémàt nem okozott a gyerek kérdés. Egyikünk se vàgyik rà. Màs dolgok fontosabbak. Pl mi ketten, az együtt töltött idő stb. Èn sem sértődöm meg azon ha valaki azt mondja emiatt hogy a pàrkapcsolati boldogsàg az elsődleges életcél nàlunk, mert az is. Nekem is, és a hàzastàrsamnak is. Nem az egyetlen életcél, de a legfontosabb. Ez alapjàn is vàlasztottuk egymàst. Ennyi .