Párom még nem akar gyereket, de én már igen. Később ez változhat? 28/N

Szia! Mi hasonló idősen jöttünk össze a férjemmel. Nyilván nem az első randin, de azért a kapcsolat elején tisztáztuk, hogy szeretnénk gyerekeket, de szeretnénk előtte pár évet kettesben tölteni. Tehát kb azt a sávot “lőttük be”, amit te. Az első gyerek 32 éves koromban jött, a második most fog, 35 évesen. Persze némi rizikót vállaltunk azzal, hogy vártunk szándékosan pár évet, de szerintem a kapcsolatunknak kellett, és azért még akkor is kett volna esély, ha meddőségi gondjaink lettek volna.

Olyan viszont nem merült fel nálunk, hogy mi van, ha a férjem “nem érzi elég érettnek magát”, azt ő is tudta, hogy nekem ketyeg a biológiai órám. Természetesen azért benne és bennem is volt feszültség, amikor oda jutottunk, hogy élesben megy a dolog...

Szerintem azt kéne tisztáznod vele, hogy akar-e családot alapítani és azt el tudja-e veled képzelni (nyilván fél év után ennél többet nem érdemes várni). Ha igenlő a valasz, akkor viszont kalkuláljon úgy, hogy 2-4 év múlva már bizony “ott kell tartania fejben”. Ennyi idősen ilyen távon már tudni kell tervezni.

Szerintem a pasas 3 év múlva sem fogja tudni, hogy akar-e gyereket.

Más helyzetben vagytok. Neked már haladni kell, ő még ráér.

F

#32 Megszegtem a szabályt, brühühü, szaladj és jelents fel! :D Meg a fórumozók 85%-át is.

Még egyszer feltartom neked a tükröt, remélem most sikerül belenézned.

_Aki őszintén, tiszta szívből szeret , az alapból nem a szaporodàstól teszi függővé a kapcsolatàt. De persze Van akinek a gyerektelenség a fontosabb._

Ez a te hozzászólásod tükörfordítása.

Volt amúgy egy nagyon jó komment, elegánsan kikerülted rá a válaszadást: a te életformád az a másik ember döntései szerint alakul és bármiben rugalmas tudsz lenni? Nincs legalább nagyvonalakbam elképzelésed az életedről? Vagy nagyon is van, ha lakóhelyről, világnézetről, alkoholfogyasztási szokásokról, stb. van szó, csak valamiért a gyerekre vágyókat állítod be egy rugalmatlan és zsaroló szörnyetegnek, akiknek a szerelem nem számít.

"Ha a kérdezőnek fontos a pàrja és igazàn szereti, nem csak egy spermadonort làt benne, akkor nem erőszakolja rà a gyerekvàllalàst." - Ezt a másik oldalról is megnézhetnénk. De erre már más kitért, úgyhogy én a saját gondolataimat akarom csak hozzátenni.

Egy párkapcsolatban nagyon fontos, hogy lényeges kérdésekben a két félnek ne legyen összeegyeztethetetlen az álláspontja, és a gyerekvállalás pont ilyen lényeges kérdés, az ilyeneknek elő kell jönnie a kapcsolat elején. Az, hogy az egyik fél akar gyereket és a másik fél nem, nem összeegyeztethető, és nem fair zsarolni a másikat egyik oldalról sem, hogy "ha szeretsz, akkor változtatsz értem". Ha mindkét fél akar gyereket, ott már lehet kompromisszum, hogy mondjuk mennyit vagy kb hány év korkülönbséggel (aztán ebbe még beleszólhatnak egészségügyi nehézségek).

A szüleim mindketten akartak gyereket, lettünk ketten, anyám szívesen vállalt volna harmadikat is, de az orvosok egészségügyi okokra hivatkozva nem javasolták, tesómnál elcseszték a szülést, anyám vérmérgezést kapott, nem részletezem, a lényeg, hogy a szüleimnek ez elfogadható volt mindkettőjük részéről.

Anyámnak volt egy kolléganője még pályája elején, neki házasságban derült ki, hogy meddő, a férje viszont annyira vágyott saját, vér szerinti gyerekre, hogy inkább elvált, és keresett olyan nőt, akivel ezt a vágyát megvalósíthatta.

34. Egy egyéni véleményen lovagolsz még mindig. Nem unod még? Nincs jobb dolgod? Lépj màr tovàbb.

Amúgy igen, szàmomra a szerelmem , a tàrsam fontosabb, és mivel szeretem, nem tartanàm eldobhatónak, csak mert esetleg nem akarna, vagy esetleg nem lehet gyereke. Szàmomra a gyerekvàllalàs csak egy vàlasztàsi lehetőség, nem életcél és nem ez ad értelmet az életnek.

Az én sajàt véleményemet írtam le a kérdéskörrel kapcsolatban a kérdezőnek, minek kötsz bele? Semmi közöd nincs hozzà. Mi az, hogy kikerültem a vàlaszt? Senki nem vagy, hogy szàmonkérj.

Ebben a dologban nem, ott lesz egy hiányérzet mindig, mindkét félben, hogy "nem ezt akartam".

Egyébként miért is a gyereket akaró fél változtasson a vágyain? Miért nem a gyereket nem akaró változtat? Bár az utóbbi biztos nem lenne jó szülő.

Lényeges kérdésekben egyezni kell, ez pedig olyan. Elfogadom, ha valaki vega, nem kényszerítem rá a húst, ha egy vega is elfogadja, hogy én másképp étkezek (nem húst hússal, de azért valamennyit), akkor ebből nincs probléma, legfeljebb főzünk kétfélét (úgyis szeretek kísérletezgetni), ilyenben működik az elfogadás. De gyerektémában nem.

Pont azért nem a gyereket nem akaró fél változtat, mert itt nem egy játékról van szó, nem egy rossz pozitúráról amit ki akartak próbálni de mégsem jó, nem egy ruháról amit megvettek de visszaviszik mert mégse tetszik. Egy gyerek esetében nincs olyan, hogy meggondoltam magam, mégsem tetszik a vele járó élet, passzoljuk le. Illetve van, de azt inkább nem minősítem.

Itt egy emberi lény életéről van szó, csak akkor szabadna vállalni felelősségteljes szülőkként, ha mindkét fél ugyanúgy akarja. Ezért is szokták azt mondani, a gyereket nem akaró emberek, amikor nekik szegezik azt a dumát, hogy majd megbánja, hogy inkább bánja meg azt, hogy nem lett gyereke, mint azt hogy lett. Sok gyerekbántalmazó, gyerekgyilkos szülő is bárcsak inkább ne vállalta volna azt ami nem neki való.

Persze ettől még előfordul, hogy aki korábban nem akart gyereket, az idővel mégis vágyni kezd rá, de ritka.

Sokat számít, kinek mi a fontosabb. Van akinek egy nem is létező személy nem fontosabb mint az aki már pl évek óta része az életének, szeret. Szerintem alapvetően sokkal könnyebb elfogadni azt amit az ember nem kap meg, mintsem olyan életbe legyen kényszerítve, amit nem akart élni.