Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Anyukák, titeket zavar, ha a párotok/férjetek ellenkező neművel tölti a szabadidejét? Mit csináljunk ezzel a helyzettel?
Én vagyok a "bűnös" a történetben, az a nő, aki elcsábítja mindenhová otthonról az apukát... Azt tudni kell, hogy ez évtizedes barátság, óvoda óta Ő a legjobb barátom, a szüleink is jóban vannak nagyon. Sosem volt közöttünk több ennél, tehát nem arról szól a dolog, hogy féltékeny lennék. A menyasszonyával 2 és fél éve vannak együtt, van egy 4 hónapos lányuk.
Mondta, hogy otthon rendszeresek a veszekedések miattam, merthogy miért van velem még mindig jóban, miért találkozunk kettesben, vagy ha azt mondja, hogy a barátaival megy el valahová, én miért bukkanok fel ott. Legutóbb karácsonykor volt balhé, mert én is ott voltam a szüleimmel az ebéden, és a menyasszonya puffogva hazavonult a gyerekkel együtt, mert "el lett rontva a karácsonya ezzel".
Nem vagyok rájuk féltékeny, van párom és teljes az életem. De úgy gondolom, hogy egy több, mint 20 éves barátságnál nem kéne féltékenységi rohamot kapni egy ebéd, vagy kávézás, ne adj' Isten egy borozás miatt. Az apuka szerint beszélhetnék én is anyukával, úgy megismerne jobban és rájönne, nincs mitől félnie. De ez nekem olyan kellemetlen, nem tudom, mit mondhatnék neki. Meg nem is érzem, hogy magyarázkodni kellene bármi miatt. Vagy az a normális, hogyha valakinek gyereke születik, onnantól csak a család, és senki más?
"sokan nem szeretik a párját, amiért a nő elég rendesen megdolgozott. A folyamatos hisztikkel, ellenőrizgetéssel."
Ez a problémához a kulcsmondat, mely nyitja-zárja a témát.
A férfi viszont Őt választotta, tőle van gyereke. Ez pedig olajozza a zárat.
Nekem a kapcsolat elejétől ismerte a párom a barátaim, és ez fordítva is így volt. Elég furcsa, hogy nálatok nem volt bemutatás, közös programok..mi az oka? Nyilván az első pillanatban még nem volt féltékenykedés.
Babával nekem se esne jól, ha a párom írna egy üzit aznap, hogy később jön, mert a barátjával találkozik. Lehet a nő is tervezne valamit délutánra, pl. vele, és az befuccsol. Az előre lefixált programokat szeretem.
A barátod mégis őt jegyezte el és mégis vállaltak közös gyereket, család lettek. Én meg ismerek olyan nagyképű, összeszokott társaságot, akik senkit nem fogadnak be, olyan témákról beszélgetnek, hogy még véletlenül se lehessen bekapcsolódni. Vajon ti hogy viselkedtetek ezzel a nővel, ha ennyire nem érzi jól magát veletek?? Tök egyértelmű, hogy utáljátok. Én a férjemet rúgnám s...be, ha meló után kávézgatni menne valami barátnőcskével, vagy épp bulizgatni két nővel. Persze, hogy féltékeny, ti utáljátok, nem fogadjátok be, nem beszélgettek vele, ő meg vágjon jópofát, hogy a párja rendszeresen olyan emberekkel lóg, ráadásul nőkkel, akik őt nem kedvelik. Ez nagyon gáz. Sajnos belőled azt is kinézem, hogy jobban örülnél neki, ha ez a nő lelépne a gyerekkel és otthagyná a barátod, mert akkor lenne kivel csevegned meg szupititkos dolgokat megbeszélni a kávézóban....
Szállj le róluk és keress magadnak egy barátnőt, akivel cseveghetsz!!
Igen, őt jegyezte el, mert terhes lett. Nem véletlen, hogy több, mint 1 éve jegyesek, de kb kéthetente megkapom tőle, hogy mennyire bizonytalan ebben a kapcsolatban, és talán nem kéne feleségül vennie. Nem akartam ebbe az egészbe itt belemenni, hogy igen őt választotta. Mert szerintem nem kellett sosem választania, ugyanis én nem voltam neki a szerelme, barátnője, vagy bárkije. Ahogyan nekem sem kell választanom a párom, és közte, mert teljesen más az a szeretet, amit iránta érzek.
Nem vagyunk egyáltalán kirekesztő, nagyképű társaság. Ezt más sem igazolja jobban, minthogy az én párom gond nélkül beilleszkedett, most is ő pl. hamarabb tudott a síelésről, amit terveznek, mint én. Rendszeresen hívva volt a menyasszony is, de nyilván egy idő után mindenkinek elege lesz abból, hogy csak ül és telefonozik, meg húzza a száját mindenre. Hogy gyerekes a szabadulószoba, a társasozás. Hogy ő nem fizet ki azért százezreket, hogy elutazzunk valahová, mert neki a mi társaságunk "nem társaság", vagy hogy ő nem megy egy koszos, poros fesztiválra. Mindenkinek beszólogatott, megjegyzéseket tett és az egész bulit képes volt hazavágni. Jóhogy egy idő után mindenki besokkallt tőle, és hiába kért a barátunk elnézést, egy idő után sok volt. Ezt ő is érezte, és ő is látta magán, hogy teljesen máshogy viselkedik, amikor ott van a párja. Feszült volt, nem tudta elengedni magát.
Sosem "szupititkos dolgokról" beszélünk, de szerintem mindenkinek vannak olyan dolgok, témák az életében, amit nem beszél meg akárkivel. Nekem ilyen volt az, hogy a párommal volt egy kisebb párkapcsolati válságunk, és tőle kértem tanácsot. Nem tudta senki, a szüleimnek sem beszéltem erről, és nem is akartam, hogy bárki tudjon erről. De jól jött egy olyan valaki tanácsa, aki ismer mindkettőnket, és képben van a dolgokkal. Vagy azt sem beszéltem volna meg a nő előtt, hogy a szüleim tavaly majdnem elváltak, mert ez szerintem nem tartozik olyanra, akivel nem vagyok igazán szoros kapcsolatban. Ahogy a nagyim betegségét sem kötöttem volna az orrára.
Vannak barátnőim is, élek társasági életet (a munkámból adódóan is). De szerintem egy 2-3 éves barátság össze sem hasonlítható egy olyannal, ami már 20 éve tart, és ismerjük a másikat kívül-belül.
Biztos a nővel is van gond, ha többen is nem szeretik a társaságban. De benned is van hiba. Szerintem túl sok vagy.
Amikor a legjobb barátnőmnek babája lett, akkor nem hívogattam mindig, ha volt egy kis szabadidőm. Elfogadtam, hogy neki a baba az első most, főleg ilyen pici korban. És mi egyneműek vagyunk, szóval itt nem játszik a féltékenység. Természetesen nem szakadt meg a kapcsolat, most, hogy nagyobb a gyerek, megint többet találkozunk. De tiszteletben tartottam, hogy kevesebb ideje, kedve volt barátnőzni egy ideig.
Én megértem a feleséget. A férje ugyanúgy eljár, munka után ide-oda, amoda. Ő meg otthon dekkol. A férje inkább mással tölti az idejét. És persze kell szabadidő, énidő, saját program, nem kell mindig együtt lenni. De azért az arányok elég fontosak.
Az írásodból látszik, hogy eleve utálod ezt a nőt. Ha normális lenne, te akkor is utálnád és belekötnél.
De most már azt is elhinném, hogy a csaj nem is hisztis és nem is olyan rossz, csak te akarod annak beállítani.
Talán beilleszkedni is azért nem tudott a társaságotokba, mert ilyen "nyitottan" fogadtad.
"Vagy az a normális, hogyha valakinek gyereke születik, onnantól csak a család, és senki más?"
Nekem az a normális, hogy a férjem a legjobb barátom és ez fordítva is igaz, én vagyok a legjobb barátja.
Ha nem így lenne, nem lenne a férjem.
Ha eljárogatna munka után spontán, ahogy tetszik ahelyett, hogy sietne haza a pici csecsemőnkhöz, nem is kellene hazajönnie.
És ennek semmi köze a "teljes korlátozáshoz", egyszerűen tényleg ilyen a normális családi élet: első a család, nincs csavargás, csak megbeszélten.
"Nekem ilyen volt az, hogy a párommal volt egy kisebb párkapcsolati válságunk, és tőle kértem tanácsot."
Ez tiniszint. Ha normális párkapcsolatod lesz egyszer, talán megérted a nőt is, hogy mit várna el.
Ahhoz hogy működjön valami, sose szabad kivinni a problémát, a pároddal kell megbeszélned, különben szart se ér.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!