Jogosan borult ki?!

28 ez igazán szép gondolat. Teherbeesés előtt igaz is lehet, ha valaki amúgy egészséges.

Aztán jön a terhesség, meg a hormonok, amire nincs befolyása senkinek. Valakin nem változtat, más meg 20 kilót is hízik anélkül, hogy zabálna. Aztán jön a szoptatás újabb adag női hormonbombával. Amire lehet, hogy az én testem nem is reagál és simán leszaladnak a terhesség alatt feljött kilók, míg Gizikének még több súlyfeleslege lesz a hormonoktól.

Aztán eljön a szoptatás vége, mikor végre anyuka is elkezdhet tenni valamit az alakjáért, ha jut rá ideje, ha van egy segítő férje, aki átveszi a gyereket és a háztartást arra a heti 2-3, kb másfél órás alkalomra. Tételezzük fel, hogy anyuka szerencsés, és sem a terhesség, sem a szoptatás nem okozott maradandó hormon problémát, és egy kis testedzéssel, megfelelő táplálkozással szépen eléri a kívánt eredményt. De a terhességi striák nem múlnak el, a kötény has nem múlik el, a laposra szívott tejes zacskó mellek nem múlnak el... Vagyis a kérdezőnek és a hasonló embereknek később is lesz min "poénkodni".

Ezzel nem akarok mentegetni minden nőt, aki szült és túlsúlyos. Mert jól tudjuk, hogy kevesebb a hormonproblémás, mint a lusta. De azért bizony a férfiaknak is nagy szerepe van ebben, hogy anyukának legyen ideje önmagára. Mert sokan nem lusták, csak épp túlságosan egyedül vannak a gyerek körüli teendőkre, így nem jut energiájra rendbetenni saját magát, még ha igénye lenne is rá. De 5 hónap elteltével még igazán nem szép dolog egy nőt a testével piszkálni.

33 hetes kismama vagyok, de nagyon sokszor sírtam már el magam a páromnak, hogy látom, hogy mennyire negatívan változik a testem, pedig én alig híztam idáig. De pl striás lett a hasam (pedig lényegesen kisebb hasam van, mint másoknak ilyenkor), és nagyot nőtt a mellem, aminek következtében látom, hogy már most van egy lógása. És még hol a vége a terhességnek, és vajon mit tesz majd a testemmel a szoptatás? Szerencsére az én párom erre megfelelően reagál és mindig megnyugtat, hogy ez ezzel jár, és semmi kivetni valót nem talál a testemen továbbra sem. Nem mondom, hogy napokra bevágnám a durcát egy rosszmájú megjegyzéstől, nem az én stílusom. De hogy nem tenné zsebre, amit tőlem kapna érte, az tuti. Viszont szerencsére ő elfogadja, hogy ezt a terhet nekem kell cipelni és míg ő vígan csak várja a baba érkezését, addig minden nehézség az enyém. Hogy én nem tudok aludni kényelmesen, hogy nem tudok enni, mert olyan pici már a gyomrom, hogy óránként pisilek, hogy az emésztésem kb megszűnt létezni, amitől a közérzetem rossz, hogy elkezdtem vizesedni, aminek hatására lassan a cipőm sem jön rám.. (ez csak így most néhány dolog ami eszembe jutott). És csak azért voltam ilyen hosszú, hogy a kérdező rájöjjön végre, gyereket várni, szülni, aztán 0-24-ben ellátni, azért nem olyan egyszerű mint venni egy pár zoknit.

28. vagyok

Egyébként 2 gyerekes anya és egy szuper párral, igen "szerencsés" voltam, mert terhességi cukrom volt mindkét alkalommal, úgyhogy hízás helyett még fogytam is a diétának köszönhetően. De ez lényegtelen, semmi baj nincs a hízással. Én csak arra reagáltam, hogy sokan a nemi szerve méreteivel jöttek, mert nem ugyanaz a kettő. És nem a férjet védem, csak az sem normális, hogy ahelyett, hogy valaki kinyitná a száját, napokig duzzog és régi sérelmekkel jön. Ez nem egy normálisan működő kapcsolat.

Én a helyedben bemennék hozzá és megmondanám neki, hogy neki van a legszebb teste a világon, majd leadja a felesleget, amiben úgy fogsz segíteni, hogy átveszed a gyereket másfél órára és ő addig elmegy edzeni. Ennyi.

Nekem felvágták a nyelvem rendesen, szóval tőlem nem sértődést kaptál volna, hanem valami hasonlóan bántó dolgot, amit nem teszel zsebre. Átadtam volna a gyereket és szépen elmentem volna tornázni. Vagy meginni a barátnőimmel valamit.

Az ő szülése úgy alakult, hogy ...?

Az ő teste a szülése után...

Bent alszik a gyerekkel...

Már megbocsáss, de mi ez a fogalmazás? Azon túl, hogy papíron létezel, mit teszel ezért a kapcsolatért?

Nem az ő szülése, hanem a TE GYEREKED születése

Nem az ő lakása, amiben rendet tart, hanem a közös otthonotok

Nem a vizsgálatokra nem mentél el, hanem háromnegyed év alatt nem néztél rá egyszer sem a gyerekedre!

És még te nem érted... Hát nem mondom, én már pakoltam volna. Tudom, tudom, legalább a humorod jó, mi?