Jogosan háborodik fel és szól bele egy férj, ha a felesége császárral akar szülni?

[link]

És ez csak egy kiragadott példa.

Ez sok mindentől függ. Milyen a helyzet, miért akar császárt a nő, milyen stílusban "tiltja meg" a férj. Ha pl én csak azért szeretnék császárt, mert félek a természetes szüléstől, de orvosilag nem indokolt, a férjem meg azt mondaná (szépen), hogy szerinte ne, mert az veszélyesebb, akkor nem venném rossz néven tőle.

Ha durván leszólna, hogy eszembe ne jusson, mert ő megtiltja, akkor az már más, és nem tetszene, mert nem megbeszéli, hanem parancsol, és azt nem szeretem. Azért csak az én testem.

Ez butaság, a férje szerintem sokkal tájékozottabb, illetve működnek a megérzései. A császár nem a menekülőút a szüléstől való félelem miatt, hanem életmentő műtét. Nem véletlenül. A férjem azt mondta, hogy milliárdnak sikerül, nekem is fog, én is féltem, de a császártól is mondjuk.

Ilyen esetben azt lehet tenni, hogy rábízza magát az orvosára és bárhogyan is sikerül a babát megszülni, örülni fog neki a végén, de ne kardoskodjon a császárért, mert épp akkor nem rosszabb, de utána bizony rosszabb és tovább is.

Én nagyon vacilláltam a császár és a természetes között. Férjemet kértem, hogy foglaljon állást. Ő mereven elzárkózott tőle, mondván nekem fog valamim nagyon fájni és ő ebbe a döntésbe emiatt nem akar beleszólni. Döntsem el én, szóljon bele szakember, ő nem tud és nem is akar.

Végül természetes út lett, bár amennyi komplikációval járt, egyszerűbb lett volna a császár (kishíján mindketten ott maradtunk).

Ha ilyenben, ráadásul parancsoló módon bele akart volna szólni, akkor már egyedülálló anya lennék.

Felháborodni nyugodtan lehet, ahhoz mindenkinek minden körülmények között joga van. De egy férjnek beleszólni abba, hogy a felesége testéből milyen módon kerüljön ki a gyerek semmiképp, ugyanis már rég nem azt az időt éljük, amikor a férj rendelkezik a felesége testével, akár övé a gyerek, akár nem. Más dolog, ha építő jelleggel tájékoztatja kedves nejét az esetleges hátrányokról, veszélyekről, de a döntés mindenképp a nőé ill. az orvosé.

Tévedés ne essék, természetes szülés párti vagyok, de korántsem mindenáron. Ha egy anya olyan szinten retteg a természetes szüléstől, hogy inkább egy szabdalással járó műtétet választ, azt gondolom, mindenképp jobb, mint kitenni a magzatot az anyai stressznek, illetve a stressz miatt fellépő esetleges szülési komplikációknak. Adott esetben az sokkal veszélyesebb lehet a babára nézve is, mint egy császármetszés. És mondom ezt úgy, hogy én sokkal jobban tartok egy ilyen beavatkozástól, mint a hüvelyi szüléstől.

Az én férjemnek is megvan a véleménye mindkét szülési fajtarol de nem szól bele. . Nyilván én testem , én érzem. Ha valami baj lenne, akkor beleszolna, tanácsot adna, leultetne beszélgetni. . De tiltani? Ez nem ovi. .

34hkm