Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tegyek, ha a barátnőm új külseje miatti rajongói veszélyeztetik a kapcsolatunkat?
Amikor összejöttem a barátnőmmel immáron 6 éve, akkor egy kövérkés, depressziós lány volt, évek óta nem mozdult ki, a sulit is abbahagyta. Én mentettem meg valamilyen szinten, mert így is szerettem, elfogadtam a testét és mindenét, többet láttam benne, mint a plázaribikben. Nekem köszönmheti, hogy elvégezte az egyetemet, hiszen támogattam érzelmileg és részben anyagilag is, mert én sok támogatást kaptam otthonról és az övénél jobban fizető munkám is volt. De az érzelmi rész fontosabb, az én motiválásom nélkül szerintem nem sikerült volna neki soha.
Viszont az utóbbi években beütött nála részben szerintem az öregedéstől való rettegés (28 éves most), másik részben meg a kapuzárási pánik, ugyanis elkezdett durván a külsejének élni. Lefogyott 20 kilót, majd fittnesőrült lett és elkezdett divatozni, sminkelni. Fél éve új munkahelye lett (nem is szólt nekem arról, hogy váltani fog, csak akkor mondta, amikor már megtörtént), és ott teljesen oda meg vissza van tőle mindenki. Legyeskednek körülötte a férfi kollégák és a nők is agyondícsérik, 1-2 van aki utálja már, de rájuk azt mondja, hogy csak irigykednek, rivalizálnak. Nagyon bosszant, hogy én tudom, hogy honnan indult, honnan jött, én ébredek mellette, amikor nincs rajta smink, és én elfogadtam régen is őt és szívből szerettem amikor még nem így nézett ki, akkor is. Ezek a kanok pedig csak a mázat ajnározzák, fogalmuk sincsen róla. Nagyon finoman próbáltam elmondani nekem, hogy nem tetszik, hogy megváltozott, de a legkisebb kritikámra is támad, ugrik. Volt, hogy olyat vágott hozzám, hogy félig-meddig idegeneknek is jobban tetszik, mint nekem, többet bókolnak.
Mit tegyek, hogy ne ezek számítsanak neki és ne szálljon el jobban magától?
Gyerekvállalásról hallani sem akar most, pedig már kezd benne lenni a korban, pedig régen minden álma volt a család, amikor megismerkedtünk. Így nekem nagyon rossz, mert egy kétségbeesett, öregedés-közeli, jelenlegi társadalmi helyzetet csúnyán kihasználó, hálátlan, undok nőt látok benne néha, és kezd eltűnni az az érzékeny lány, akit nagyon szerettem, felkaroltam.
Mit tegyek?
Nem hiszem el... Fejezd már ezt a feminácizást. Férfiak is írnak ide, akkor ők is feminácik? Ennek a dolognak semmi köze a feminizmusnak. Egy férfi is hasonlóképp reagálna, ha végre kimászna a depresszióból, kigyúrná magát, és új frizurát kérne a fodrászától.
"Kijelenti, hogy szépnek érzi már magát, ez is taszít. Ősidők óta az a műsor, hogy a nő elégedetlenkedik, és a férfi dolga olyankor az, hogy biztosítsa afelől, hogy neki gyönyörű, nem kövér, vonzó. Számomra nagy romantikája van a dolognak, én ilyenkor tudok bókolni."
Ne haragudj, de ez hülyeség. Én nagyon csúnya embernek tartom magam, ami elég rossz érzés. Na, ez a rossz érzés attól nem oldódik fel, hogy mások megdicsérnek, hogy milyen szép vagyok. Elfogadom, hogy ők szépnek láthatnak, mert ízlések és pofonok, de az én külsőm nem egyezik meg az ideálommal, ezáltal szinte önmagamnak sem érzem magam a testemben.
Attól, hogy végre ő is elfogadja magát (aminek örülnöd kellene), még nyugodtan bókolhatsz neki, kifejezheted te is a tetszésedet. A kérdésben írtad, hogy már nem teszed, és ez valamilyen szinten fáj neki. Ő sem így ismert meg téged, ezt ne felejtsd el. Amúgy nem az volt a cél, hogy kimásszon a depresszióból? 6 évvel ezelőtt nem azért akartál neki segíteni, hogy megszűnjenek az öngyilkossági gondolatai?
"Gyerekvállalásról hallani sem akar most, pedig már kezd benne lenni a korban"
Erre meg annyit tudok mondani, hogy már 6 éve együtt vagytok, ami nem kis idő. Megkérted egyáltalán a kezét? Komolyan beszéltetek a gyerekről, terveztétek, vagy csak úgy emlegettétek, hogy "olyan jó lenne egy gyerek?"
Ne haragudj - és ennek a feminizmushoz semmi köze nincs - de egy nárcisztikus személyt látok benned. Itt sajnáltatod magad, a saját hibáidat észre sem veszed, és ha valaki felhozza őket, akkor jön a ultimátum fegyvered: "Ó, TE FEMINÁCI." Mit vársz amúgy, megerősítést? Ha őszinte választ nem. Mártírkodsz, hogy te mennyi mindent megtettél... Pedig most is ugyanúgy el kellene fogadnod, és bókolnod neki. Akkor nem lépne le tőled. Az utolsó válaszod után azt sem hiszem el, hogy időnként nem vontad meg tőle a segítséget, meg nem éreztetted vele, hogy "más nem járna veled, én vagyok az egyetlen pasi, aki képes elfogadni." Egyáltalán miért segítettél neki kimászni a depresszióból, ha neked egy alacsony önértékelésű nő kell? Nekem teljesen úgy tűnik, hogy te csak azért választottad őt, mert őt érezted biztosnak, hisz láttad, hogy más férfiak nem állnak sorba nála. Most, hogy akadt pár udvarlója meg féltékenykedsz, holott a nőd semmi rosszat nem csinál. Te is leírtad, hogy nem flörtöl,és nem ugrik bele a bókoló kollégák ágyába. Mi kell még?
22/N
Elárulod már hány éves vagy kérdező ? Testvérlelkek vagytok a barátommal. Mint ha csak róla és rólam olvasnék (meglepő módon az összes info megegyezik vagy azonos az én helyzetemmel).
A mi helyzetünkben más a probléma forrása, de én is amikor megismertem depressziós voltam.
Nem tudom mi lehet a megoldás ha magamból indulok ki nem kizárt hogy vége lesz ennek a kapcsolatnak.
Leírja egy bántalmazó kapcsolat kezdetét. Lenézi a nőket, azok közül is a csinos nőket, nem akarja, hogy a barátnője jól érezze magát a bőrében, nem akarja, hogy olyan munkahelye legyen, ahol nem tudja ellenőrzés alatt tartani... ez kemény.
És ugyanezt mondanám, ha egy nő tartaná semmibe a barátját. Itt a nemek nem számítanak, ez nem emberi viselkedés.
30 éves vagyok.
Már miért ne jöhetnék a feminizmussal, mikor láthatóan erről van szó? A nőnek mindent szabad, ha a férfi megfogalmaz egy kritikát, akkor egyből bántalmazó tapló. Minden el kell tűrni.
Ízlések és pofonok, én sosem kedveltem az olyan nőket, akik ennyi energiát fektetnek a megjelenésükbe, főleg, ha a nagy többségnek akarnak tetszelegni. Én szerettem a barátnőm, láthatóan nem akart nekem megfelelni, és sehogy nem tudtam rávenni, hogy fogadja el magát. Nem érdekli, hogy nekem nem tetszik a tökéletesre edzett, szobot teste, sem pedig a sminkje, ha én lennék neki a fontos, akkor ezt figyelembe venné. Sosem akartam komoly kapcsolatot ilyen nővel, és a változásával van összefüggésben az is, hogy nem akar már szülni. Minden nőiességét elveszíti. Én nem ezt akartam, amikor kihoztam a depresszióból.
A munkahelyén sem a kontroll gyakorlása volt a célom, hanem az, hogy segíteni tudjak neki fejlődni, vagy ha baj van. Igenis nagyon gyenge egyedül, ha valamit, akkor ezt megtanultam. Most erősnek hiszi magát, de csúnya vége lesz ennek, és félek, hogy nem lehetek már ott neki, amikor padlón lesz.
De persze, bántalmazó állat vagyok, amiért ez vezérel...
"ha én lennék neki a fontos, akkor ezt figyelembe venné"
Ez rád nem igaz, rózsabimbó? Ha ő lenne neked a fontos, akkor szeretnéd, hogy jól érezze magát a bőrében. Ő jól érzi magát a bőrében, erre te durcikázol. Nem önző kicsit, hogy függésben akarod tartani a lányt?
Amúgy ha lenézed a nőket, minek neked barátnő?
Mégis honnan jött az, hogy lenézem a nőket?
A felszínességgel, külsőségességgel, férfias törtetni akarással van bajom, nem a nőkkel. Egyszerűen undorodom ettől, és nem ez a barátnőm valódi énje, csak teljesen megbolondította a mostani társadalmi helyzet. Ő egy csupaszív lány volt, akinek az volt a legfontosabb vágya, hogy édesanya legyen és szeretettel felépítsen egy családot. A kapcsolatunk első pár évében mosolygós éls boldog volt, együtt élveztük az életet, finomakat ettünk, végre ki ment mozdulni. Rengeteg élményünk volt, és kialakult a kapcsolatunkban a működő szereprendszer.
Csak aztán ez teljesen felborult, mert magába szippantotta a divat és fitness őrület és az új munkahelyén is adják alá a lovat, hogy legyen csak műanyag konzumnő, hagyja el a személyiségét!
Akkor hagyd ott, és keress még egy depressziós, kövér nőt! Ha te lennél a nő, és ő a férfi, akkor is ugyanezt írnám, de nem kell ám elhinned, ha nem akarod.
Ha most nem tetszik a külseje, akkor meg imádtad, akkor viszont a kövér nők az ideáljaid. Ezzel amúgy semmi baj sincs, van egy pár férfi ezzel így, de akkor legyél szíves, vállald is fel, és ne állítsd be áldozatnak, hogy elfogadtad. Másrészt: előbb is leírtam, de az embernek elsősorban magának kell tetszenie. Bárki mondhatja, hogy szép, ha ő nem így látja magát.
"Sosem akartam komoly kapcsolatot ilyen nővel, és a változásával van összefüggésben az is, hogy nem akar már szülni."
Milyen nővel? Annyiban változott, hogy többet ad a külsejére, és végre elfogadja magát, ami a depresszió és az önbizalomhiány után hatalmas szó!
A szülés meg szerintem egészen mással van összefüggésben. Ha állandóan azon veszekedtek, hogy összeszedte magát, meg kigyógyult a depresszióból, akkor persze, hogy elmegy a kedve a szüléstől. Értelmes nő stabil kapcsolatba szül bele, ami őszinteségre és elfogadásra épül. Ilyen viták mellett én sem merném bevállalni a picit, bármennyire is szeretném.
22/N
A törtetéshez te társítottál nemet. Egy nemtelen tulajdonság.
Eddig még depis volt. Most már boldog?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!