Halogatja a lánykérést a párom. Meddig várjak?

A srác a hisztis, nem a lány. Milyen dolog már ezt a "pedig már majdnem vettem neked egy gyűrűt" szöveget bedobni egy vita után? Nevetséges. Meg ez a nyivákolás a nyomásról, "mintha nem is ő akarná"... tisztára mint egy kamaszlány a szüzessége elvesztése előtt.

Az is elég szomorú, hogy nyíltan magyaráz neked arról, hogy ő nem sablonos leánykérést akar, miközben ez a fajta bizonytalankodás, pö-csörészés egy 4 éves kapcsolatban sokkal bénább, mint bármilyen sablonos lánykérés.

Reméljük leküzdi a félelmeit, de ha nem, akkor legalább nem egy ilyen mindent túlfilózó, halogatós, nyomás alatt összeomló férjed lesz.

Szia,

Hasonló helyzetben vagyok én is. Sajnos.

Én a 6 éves kapcsolatom (2012.3.10-2018.3.21.)

2. évében (2014) megéreztem, és nagyon bánom így visszanézve, hogy akkor nem fejeztem be. Akkor nagyon boldogan azt mondtam páromnak, hogy legyünk egy család. Már akkor "mosta" magát, hogy ha hiszem ha nem, már ő is gondolt rá, de csak ezèrt, meg azért nem, mert...

Tudnod kell, hogy mi nem is veszekedtunk, nagyon jol megertettuk egymast másban. Viszont amint elojott a kozos elet, osszezordultunk. En azon, hogy ertetlenul allok a sok miertjeimmel, es o nem tud ra mondani egyenes valaszt, hogy nincs miert, meg hogy majd, valamikor, egyszer... Ő pedig azon, hogy én ezen "kiakadtam".

4.évben (2016-ban) tisztán emlékszem, azt mondtam neki, hogy nem kell, hogy az idén, mit szólna, ha jövőre (2017) összeházasodnánk. A reakciója az volt, hogy miért pont jövőre? Akkor belül kicsit megtörve, bár nem mutatva, megkérdeztem, hogy miért, akkor ő mikor gondolja? Azt mondta, hogy majd, valamikor.

2017-ben azt mondta. hogy gondolt ra, csak gyorsan elment az ev.

6. évben (2018) kezdtem jobban megfigyelni, hogy ő (32F) mennyire ellene van a családalapításnak is. Mintha felne attol, hogy allapotos legyek. Duplán kellett védekezni (tabletta mellett óvszer). Aktus közben és után pedig mindig azt néuzte, hogy nem-e lyukas (?!)

Gondolhatod, vagy te is aterezheted, hogy mit erzek.

4 napja, miutan kozombos jelét adta a kozos jovonket illetoen, azt modntam, hogy nem akarok tobbe talalkozni vele. Azota nem beszeltem. Nem keresem, sem ő engemet. Fáj, napok óta, lázasan. De tudod mit vettem észre? Hogy ugyanolyan érzés, szorongás, mint amikor bent voltam a kapcsolatban és azon őrlődtem, hogy miért nem? ..., ugyanúgy fájt akkor is. Úgyhogy szerintem mindegy, hogy maradok-e vagy se, mert akkor is fáj.

Úgy érzem jól döntöttem.

Szia, minden jot! 29N

Na erre mondom azt, hogy a férfiak későn érnek. Látod, az itteniek is, akik még mindig türelemre intenek nem képesek megérteni, hogy 1. a nőket jobban sürgeti az idő, 2. mivel tőlük nagyobb befektetés a gyerekcsinálás szükségük van a férfitől a házasság nyújtotta biztonságra. Nem kell a duma, hogy mennyi válás van. Ti is tudjátok, hogy akik nem házasok azokat még könnyebben elfújja egymástól a szél. Aki ilyen helyzetben halogat az nem gondolja komolyan.

Nem tudom mit tegyél kérdező. :( Nem akarom nagy lendülettel odavágni a fejedhez, hogy szakíts, mert ugye van veszteni valód. Csak azon gondolkozz el, hogy mennyire vagy így hű önmagadhoz? Amit kérsz az teljesen normális, alap, és amit ő csinál az ilyen 21. századi deviáns magatartás, ami példa nélküli a történelemben. A férfiak régen nem engedhették meg maguknak, hogy hosszú éveken át hitegessenek egy nőt, mert a társadalom elvárta tőlük a felelősségvállalást és hogy tartsák magukat a szavukhoz. Mindenki tisztában volt vele, hogy ha egy nő sürgeti ezeket a lépéseket azt nem hisztiből, kompromisszumképtelenségből, hatalomgyakorlásból teszi, hanem mert ez a jól felfogott biológiai érdeke. Biztonság, kiszámíthatóság, elkötelezettség, és mindezt időben, hogy ne adj' Isten a nő esetleg azt vágyát is megvalósíthassa, hogy egynél több gyermeknek adjon életet és ne ötven év fölött kelljen a kamasz gyerekek szarságaival foglalkoznia.

Na, ezek kőkemény, materiális tények voltak. A másik oldalon csak a hiszti, az érzelmi túlfűtöttség és a sumákolás van. Pont azok a dolgok, amikkel a nőket szokták vádolni...

Kérdező, te kezded elveszíteni az elveidbe vetett hited, kezdesz megalkudni. Tyúklépésekben araszolsz hátra. A belső erőd, hited ne add fel, legyél határozott. Nem, nem az erőszakos fellépést mondom, nem arról beszélek, hogy mit tegyél, hanem hogy hogy viszonyulj saját magadhoz. Te most bizonytalankodsz, tépelődsz. Higgy az értékrended és az elvárásaid helyességében, legyen magas az erkölcsi mércéd és akkor helyesen fogsz cselekedni, bármilyen úton is indulsz el.

Gratulálok és köszönöm, hogy megírtad nekünk! :) Mindig örülök, amikor a kérdezők nem felejtkeznek el rólunk.

Remélem boldogok lesztek és minden vágyad teljesülni fog.

Elmeséled még nekünk, hogy hogy történt? A kérdésben ugye írtad, hogy nyomás alatt érzi magát és így nem szeretné. Mi változott? Változtattál valamin vagy hagytad a témát és emiatt oldódott fel?

Sziasztok, 64-es vagyok (márc.24. válaszoló) 29N

Kedves kérdező, gratulálok!

2 hét után az én kezdeményezésemre találkoztunk, beszéltünk. Azt mondta 32F (egyke), hogy: "rövid a póráz", "a házasság csak papír, nem fontos", "a férfiak nem úgy vannak, mint a nők a kapuzárással, Fnak lehet 50 evesen is gyereke".

Azt sajnálom, hogy ennyi év után, ezt nem mondta el.

Viszont örülök, hogy nem kell tovább szenvednem, a ",mi lett volna ha", és "jól döntöttem-e", hiszen így már tudhatom, hogy nem voltak komoly szándékai. Nem egyeztek a terveink a közös jövőt illetően. Így sokkal könnyebb elengednem.