Tényleg én vagyok a bunkó, amiért lassan 6 hét szexmegvonás után feltettem egy szimpla, logikus kérdést?

Az ember jobban ertekeli azt ami mar nincs. Nem tudom sajnos hogy megis milyen volt az a rossz kapcsolat koztuk. De egy az ami biztos hogy megis csak az apja... Ne eroltesd a dolgot adj meg neki egy kis idot. Segits neki es tamogasd.

Hasonlo helyzetben voltam/voltunk a volt baratnommel. Nem voltak jobban az apjaval nem is lattogadta. De mikkor meghalt az apukaja a baratnom is osszetort es nagyon rosszul erezte magat. De ott voltam mellette es segitettem amiben csak tudtam. Parnapig en sem erroltettem a szexet. Phuu pedig en aztan szex ehes vagyok. :D

Megdöbbentem a kérdéseden, több dolog miatt.

A barátnődnek meghalt az apja, úgyhogy nyilván nincs a legjobb lelkiállapotban. Ha nem voltak jóban, akkor még inkább igaz lehez ez, hiszen van mit bánnia.

Elhiszem, hogy neked hiányzik a szex, de tudnod kell, hogy ha az ember krízist él át (mint most a barátnőd), akkor igen gyakori, hogy a libidója a béka sejhaja alá csökken, egyszerűen nem tud olyan hangulatba kerülni. Ha sikerül ezt feldolgoznia, újra lesz kedve szexelni. Ezért nagyon jó, hogy a barátnői támogatják - nem hogy te is ezt tennéd. Kicsit próbáld magadat meg az igényeidet háttérbe szorítani, itt és most, ebben a helyzetben nem a te szexuális szükségleteid a legfontosabbak. Majd azokra is sor fog kerülni, ne aggódj, de előbb nyújts lelki támaszt a barátnődnek, és légy türelemmel. Fordított esetben biztos ő is így tenne.

Az meg, ne haragudj, de tényleg bunkóság volt, hogy fölhoztad, hogy miért nem akkor volt fontos az apja a barátnődnek, amikor élt. Erre nem tudok mást mondani, nagyon súlyos érzéketlenségre vall. Ha jót akarsz mindkettőtöknek, akkor ezért bocsánatot kérsz tőle.

Először nézz magadba és gondold át mit kérsz, kérdeztél, akarsz. Miért nem tudsz türelmesebb lenni?

Nem mindegy mit mondott az apjáról? Mégis csak az apja volt...

Gyakorolj már egy kis empátiát.

De ez nem pár nap, hanem 6 hét! Fiatalon haltak meg a szüleim 17 és 20 éves koromban, de attól még nem csesztem így ki a barátnőmmel, pedig vele ellentétben én nagyon szerettem őket. Az ember ilyenkor igazából magát sajnálja mindig, nem azt, aki elment. Elbeszélgetnék vele erről. Oké lehet időt adni, de ennyi ideig szétesve lenni nem normális dolog.

31/f

Valójában csak magát sajnáltatja. Mit kell egész nap vigasztalni valakit csak mert meghalt az egyik közvetlen szülője?

Oké, nehéz lehet feldolgozni, de azokat a barátokat is megnézném akik másfél hónapja mást sem csinálnak csak vigasztalják egész nap egy olyan ember miatt akit nem is ismertek. Pláne így kb. egész álló nap csak arra emlékeztetik, hogy meghalt az édesapja, sosem fog tovább lépni.

Nem tudom, hogy az itteni rendkívül empatikus emberek hogyan viselnék, ha a párjuk valamilyen családi ok miatt nem feküdne le velük többet és 24/7-ben csak vigasztalni kellene folyamatosan és állandóan.

Ő a barátja, nem pedig a pszichológusa. Egy ember életében a sajátja az első. És, ha a halott apját akit nem is szeretett ennyivel többre értékeli mint a kapcsolatát akkor miért is a kérdező a végtelenül önző ember?