A barátnőm majd egy éven át hazudott nekem, miért tette, egyszerűen ilyen a női psziché?

Elsősorban nők válaszát várnám, de írhatnak férfiak is akiknek hasonló tapasztalatuk volt.

Múlthéten volt egy vitánk. Leírom a történetet miből adódott.

A barátnőm szeret színházba járni, én nem.

Az elmúlt fél évben kétszer történt meg, hogy egy bizonyos barátnőjével lebeszélték a színházat, megvették a jegyet, majd a barátnője az utolsó pillanatban lemondta, és szükségmegoldásként én mentem el helyette.

A barátnőmék decemberben újra kitalálták, hogy elmennek színházba együtt. Elújságolta nekem a hírt, amire mondtam neki, hogy rendben szívem, ahogy akarod, viszont arra számíts, hogy többet én nem fogok beugrani az utolsó pillanatban a megbízhatatlan barátnőd helyett.

Hát mit ad isten, az előadás előtt másfél órával csörög a barátnője, hogy mégsem jó neki az este, nagyon sajnálja bla-bla..

És mielőtt bárki azt hinné, nem dacból mondtam neki nemet a helyettesítésre. Hanem azért, mert egy általános iskolai haverom legénybúcsúját tartottuk.. bár nem voltunk a legjobb haverok sosem, de a társaság közös, ezért hát nyilván nem fogom lemondani az utolsó pillanatban.

A csajom pórul járt, egyedül töltötte az estét..

Másnap délután felhozta a témát, hogy mélységesen csalódott bennem, és úgy érzi át kell értékelnie magában a kapcsolatunkat, hiszen nem számíthat rám.. ekkor közbevágtam, és mondtam, hogy egyrészt előre kijelentettem ha újra pofára ejt a barátnőd akkor nem fogok helyettesítőt játszani, másrészt pedig nekem programom volt, úgyhogy ne hisztizz.

Alig telt bele pár perc és könnybe lábadt szemekkel (tudni kell, hogy nagy színésznő) folytatta.. miszerint ő eldöntötte, nem képes egy hozzám hasonló önző férfi társaságában élni, mint amilyen én vagyok..

Önmagában az önző jelzőn akadtam fent, mert abszolút nem vagyok az. Persze kikérte magának, hogy megcáfolom szavait, és végül még azt is a pofámba vágta, hogy amúgy is egy szemét vagyok, és egyébként is jóval többet tesz a kapcsolatunkba, hiszen ő olyan dolgokat is megtesz értem amiket egyébként szívből gyűlöl. Kérdeztem tőle: Például mit? Válasza: Hát ő minden héten orálisan kielégít engem annak ellenére, hogy nem szereti, és ezzel csak nekem akar jót.

A kapcsolatunk elején mondtam neki, hogy én azt az orált szeretem amikor látom a nőn, hogy azért adja, mert ő is élvezi, és nem azért mert úgy gondolja ezzel boldoggá tenné a pasit. Tényleg nyomatékosítottam, hogy ha valamikor is lenne olyan dolog a szexben amihez nincs kedve, akkor egyszerűen ne tegye csak azért, hogy én jól érezzem magam, mert a frász kitör attól, ha nem "szívből jön" az amit ő ad nekem.

Ennek ellenére mégis pont az ellenkezőjét csinálta annak amit kértem tőle.. majd utólag pedig aljas módon a pofámba vágta.. úgy, hogy közben ő játszotta el, hogy számára mekkora élvezet az, ha kielégít engem. (ugyanis nem undorral csinálta..)

Őszintén mondom, hogy hányok ettől.. nekem ami a szívemen az a számon, s ezt elvárom a partneremtől is. Nálam a megfelelési kényszer nem pálya. Nekem nem kell a műmosoly!

Mondtam neki, hogy részemről megszűnt a bizalom felé, és kizártnak tartom, hogy folytatnám vele. Persze neki állt feljebb, hogy csak kihasználtam és egy önző alak vagyok, aki csak magára gondol...