Hogy viselkedjek a párommal, mikor mérges vagyok a túlóra miatt?

ööö mond meg, hogy mondjon fel, és üljön melletted.

EZ a felnőtt élet, a munka, a főnök.

Oá Oá

Mi suliba járunk mindketten, este 9re ér haza párom két este a héten (nem hónapban), én meg 8-ra egy nap a héten, és váltott napokon. Na bumm, kibírjuk ezt a pár hónapot.

Neked nincs életed? hobbid? barátaid?

Kérdező, azt hiszem én vagyok az egyetlen, aki megért téged. Engem csak az az egy dolog zavar, hogy nem írtad le szépen egyben a történetet, hanem csak csöpögteted az információt. Ha a családi vállalkozást és a vasárnap délutáni műszakot, meg hogy csettintésre kell mennie rögtön az elején leírod, akkor sokkal többen egyet értenének veled, de mivel már mindenki belelovallta magát a vitába ezért nincs sok esélyed, hogy a kommentelők melléd álljanak.

Én sem tolerálnám ezt, ugyanis én inkább család és szabadidő centrikus vagyok. Számomra a munkahely az nem egy bírálhatatlan szent tehén, amihez állandóan alkalmazkodni kell. Közhely, de nem azért élünk, hogy dolgozzunk, hanem éppen fordítva. Ez így nagyon nagyon gáz, hogy a főnök rokon is, szomszéd is, túl sok a kapocs, gondolom emiatt nem mer a párod határozottan nemet mondani. Hiába mondta a főnökének, hogy több ilyen ne legyen. Kb úgy tudom ezt elképzelni, mint amikor a tinilányok panaszkodnak, hogy a Józsi folyton rájuk ír, pedig már hányszor elküldték. Igazából én nem értem a párodat. A túlóra számomra egy büdös sötét középkori dolog, én borzasztóan szenvedtem ettől, amikor dolgoztam. Egyáltalán nem tartom az élet természetes velejárójának, hanem inkább egy undorító kizsákmányolásnak, amibe sokan kénytelenek beletörődni. Az idődet semmivel nem lehet megfizetni, mert az egyre csak fogy, hiába van akármennyi pénzed is. A másik idejének a pazarlás elég tiszteletlen dolog. Ettől sajnos nagyon sokan szenvednek, talán nincs is kivétel, ezért van az, hogy olyan foghegyről odavetik, hogy ilyen az élet, miért kell rinyálni. Így védekezik a tudat a szégyentől, mert ez amúgy rohadt megalázó dolog, hogy így rendelkezhetnek az életed fölött.

És hogy mit csinálj? Te tudod a körülményeket, hogy lehet megmozgatni a rokoni szálakat, hogy a főnök észhez térjen és emberszámba vegye a párodat. De szerintem a legjobb az lenne, ha új munkahely után nézne. Én nem tartom egészségesnek, ha a család vagy a barátság keveredik a munkával.

Gondolom, a tehetetlenség zavar, hogy úgy kell ugrálni, ahogy a szenya rokonfőnök fütyül.

Ha nincs más lehetőség, sajnos le kell nyelni a békát, amíg nem talál más melóhelyet.

Viszont legyél kicsit empatikusabb. A párodnak elég rossz így is. Dühöngd ki magad, mire hazaér , jobban esne neki a kedvesség,mint a puffogás.