Szerintetek baj az, ha a páromat anyagi szempontból egyenlő félként kezelem?

Szerintem nem baj, ha egyenlő félként kezeled - HA ő is egyetért a nézeteddel.

Az illem szerint a meghívó fél fizeti a meghívott fogyasztását...és ezt általában viszonozni szokás.

Kapcsolatban pedig változó lehet.

Az én esetemben az összeköltözésig általában a párom fizetett, de ritkán elfogadta azt is, ha én hívom meg őt, vagy én fizetek valamit. Összeköltözés után pedig már nem is követjük ki mit fizet, mert a kassza közös :-)

Szerintem egy darabig tartható ez a megoldás, viszont én nem ezt látom egy egészséges párkapcsolat jövőjének. Most még megfelel ez mindkettőtöknek, viszont abban te is egyetértettél, hogy mondjuk ha netán gyereketek születne, nem várnád el tőle, hogy a gyedből pontosan ugyanannyit kifizessen mindig, mint te a saját fizetésedből. Persze létezik olyan, hogy külön kassza, van ahol működik is, de szerintem még az sem erről szól, mint amit te csinálsz.

Szerintem az lenne a megfelelő megoldás, hogy ahogy a korábbi tapasztalataidból származó bizalmatlanságodat leküzdöd (amit egyébként egyáltalán nem fair a jelenlegi párodra ráhúzni), ebből a hozzáállásból engedsz azért. Megmaradhat, hogy közösen beszélitek meg mennyit költötök, és az is, hogy vegyesen fizettek, mindenki kb ugyanannyit. Viszont ehhez nem kell fillérre kiszámolni, hogy ki mennyit ad bele, könnyen rá lehet érezni, hogy összesítésben mindig 1000 forinton belül legyen a differencia.

Aztán ez a szint fejlődhet tovább oda, hogy már nem egyenlően raktok bele, hanem fizetésarányosan egyenlő részt költötök, majd a közös kassza, amikor már nem "én" meg "te" van, hanem "mi". Ha jól megy a kapcsolat szerintem előbb utóbb érzelmileg eljut az ember erre a szintre, hogy nem az a kérdés, hogy ki mit engedhet meg magának, hanem közösen mit engedhettek meg magatoknak.

Persze ez még messze van, nem kell közös kasszán lenni 19-21 évesen, egy éves kapcsolatban, külön élve, viszont én úgy képzelem a párkapcsolat csúcsa ezen a téren az, hogyha ezt a szintet eléri.

Egyébként megjegyzem, hogy nem tanácsokat kértél a változáshoz, hanem véleményeket, amiket meg is kaptál. Attól még, hogy ez nem pozitív az embereknek ez a véleményük a viselkedésedről. Ezt illik tolerálni, és vagy kiállni az igazadért (jelen esetben mivel senki sem vitatkozni akart veled, csak elmondta a véleményét, helyesebb úgy fogalmazni, hogy megmagyarázni a te nézőpontodat), vagy bölcsen csendben maradni. Azt látom, hogy te ugyan változtatni nem akarsz (hiszen nem fognak egy nap alatt megváltozni néhány fórumhozzászólás miatt az érzéseid), viszont személyes sértésnek veszed, hogy mások szerint nem előnyös ez a viselkedés.

Én személy szerint egy egyhetes nyaralást töltöttem egy sráccal, aki ilyen fillérszámolgatós volt, mint te, ha a négy fős társaságból három vett zsemlét, a negyedik kiflit, akkor is le kellett osztani, hogy melyik kié, nekem ebből nagyon elegem lett, nem tudnám ezt párkapcsolatban elviselni, főleg nem egy év után. (Más kérdés, hogy ez a konkrét személy párkapcsolatban meg jóformán öllel szórja a pénzt, és mindent fizet a külföldi nyaralástól kezdve a 10000-es étteremszámlákig néhány hónapos kapcsolat után. Amit mondjuk szintén nem tudnék elviselni, és ami a filléreskedő hozzáállását a barátaihoz csak még rosszabbá teszi. De ez már nem tartozik ide.)

Az eddigi válaszolókkal ellentétben szerintem pozitívum, hogy felismerted a problémát, és a párkapcsolatotok érdekében megoldást keresel rá.

Egyébként nem ezzel kezeled egyenlő félként a partneredet, és nem is azzal, ha mindent költséget fillérre pontosan feleztek.

Az első válaszaidban valahol leírtad, hogy rossz tapasztalataid vannak, ezért nem költesz rá, ez pedig azt jelenti, hogy gyakorlatilag nem bízol a párodban.

Az, hogy megpróbálsz olyan dolgokkal kedveskedni neki, ami nem az anyagi javaktól függ, még pozitívum is lenne, ha ezt nem azért tennéd, mert attól félsz, hogy csak kihasznál.

Tőlem távol áll ez a felfogás, ugyanakkor, ha ti így érzitek magatokat jól, nincs miért változtatni.