Szerintetek baj az, ha a páromat anyagi szempontból egyenlő félként kezelem?

Szerintem elég beteges.

Mikor te főztél neki, akkor kifizettetted a hozzávalók felét, a gázt/villanyt, a mosogatószert, meg a vizet?

"De akkor a nőnek csak annyi dolga lenne, hogy üljön, és várja ahogy a párja halálra unja magát."

??

Nő vagyok, hívtam már meg nem egyszer a páromat étterembe, vagy programokra, vagy valamire, nem abból állt, hogy ült ls várta hogy unjam magam... vagy ez nálatok hogy működik? Ha felezitek a számlát, akkor tudtok beszélgetni, szórakozni, ha meg egyikőtök fizet, az megakadályoz a beszélgetésben? Vagy mi? :D

Úristen, soha nem lennék ilyen kapcsolatban. És nem, nem azért, mert én vagyok a nő és nekem fizessen mindent a pasi... Az exem csóróbb volt nálam, sokszor felajánlottam, hogy fizetek neki ezt-azt, de nem volt hajlandó elfogadni, azt se bírtam sokáig tolerálni.

Hányingert kapok, ha egy kapcsolatban itt tart a két fél, hogy egy tetves kávén is filléreskednek.

Számomra az a normális, ha nagyságrendileg egyenlően szállunk be anyagilag, és ennyi, nem számolgatjuk.

Meg mondjuk nekem kifejezetten örömet okoz, ha a páromnak pl megveszem a kedvenc csokiját csak úgy, alkalom nélkül, és látom, hogy örül neki. Ha valakinek az ilyesmi nem okoz örömet, azt érzelmileg sivár embernek tartom.

VISZONT!!

Ha nektek így jó, és a párodnak is oké ez az egész, akkor nyomjátok ezerrel. Felőlem aztán mindenki annyit kotlik a pénzén, amennyit akar. Nincs baj ezzel, amíg nem bántasz meg vele mást.