A monogámia egyenlő a birtoklással, önzéssel?

Csak én gondolom úgy hogy a monogámia szinte egyenlő a birtoklàssal?Szerintem hűség egy idealizált eszme, ami valójában rém álszent, hiszen nem szól másról csak a birtoklásról és a kontrollról. Lehet egy csomó ellen érvet felhozni, de mégis a hűség miről szól? A hűség az, hogy a másikat el nem hagyod, nem csalod meg.

Számomra a hűség legyen az, hogy ott vagyok a másik mellett, kitartok mellette mindig. A többi csak kontroll és birtoklás!

Én nem merném szàmon kérni a barátomat, nem lenne jogom "megtiltani" neki dolgokat,mert nekem az rosszul esik. Minden a birtoklásról szól, pl ha megöleled az ellenkező nemet és adsz neki még két puszit akkor az rosszul érint, rossz látni, picit féltékeny leszel, akkor is ha nem mutatod ki, azt állítod jaj te nem vagy féltékeny. Igen? De akkor miért alap,hogy hűséges legyen? Mert birtokolni akarod a másikat. Ha valakivel jól kijössz és jó barátságot àpolsz akkor az már gyanús, mert miért vannak ezek ennyire jóban, miért beszél vele órákig és stb. Az élet erről szól, birtoklás.A hűség elvárása csupán a birtoklási vágy, az önzés megnyilvánulása. Egy egészséges viszonyban az ember tudja, hogy mindenki egyedi, és mindenkiben van valami, amitől ő az, aki. Mindenki. De a monogámia elvárása kicsinyes dolog, hiúsági kérdés. Számomra nem ez fontos egy párkapcsolatban. Ezek messze nem drámai dolgok, csak az ego játékai. Pl, ha valakit megmersz nézni, miért ne tehetnéd? Mondják hogy hűséget fogadtál nem vaksàgot. De akkor miért baj ha valakin hosszabb ideig tartottad a szemed? Én ilyenért nem szólnék a páromnak. Kivagyok én,hogy ezért szóljak? Nekem ez nagyon kellemetlen lenne, ràszólni... Nem érintene rosszul ha megnézne egy csinos lányt. Tisztában vagyok vele,hogy nem én lennék a világ közepe. Nincs jogom megszabni,hogy kivel mennyi időt tölt, és mit csinál ha nem velem van,kit ölel meg,kit puszil meg. Ha valakivel táncolni szeretne akkor táncoljon, ha valaki oda megy hozza beszélgetni akkor menjen, ha valaki megakarja ismerni,barátkozna vele hát rendben. Szerintem ezek jó dolgok,elvégre a legfontosabb,hogy neki jó legyen és én nem korlátoznám, de nem is esne rosszul ha mások is szeretnék őt és nekem az ölelés,puszi simán belefér,hiszek a nő férfi közti barátságban is, nekem nem lenne gond ha valakivel sok időt töltene a barátom ha mellette nem hanyagoljuk egymást el. Bíznék benne és nem vagyok féltékenykedő típus.

De mi mindent a szerelemmel magyarázunk, amiben a szépen kidolgozott életvezetési elvek, hűségről és kapcsolatokról kialakított, erős érvekkel alátámasztott elképzelések vannak. A szerelem pedig birtoklást hoz magàval. Én is szerelmes vagyok a barátomba, de nem akarom birtokolni és sosem vetettem volna fel a hűséges leszünk egymáshoz dolgot ha ő nem mondja. Nála ez alap, nálam is, de szerintem másképp érti ő és én. Mondván neki már az rosszul esik ha megölelem a férfi barátaimat, inkább nem teszem ezért, ha valakivel sokáig beszélek telefonon már érzem,hogy figyel a párom,úgy hogy amióta barátom van a fiúkkal nem tartok hosszú beszélgetést. Ha valahova elmennék és csak férfi lenne jelen akkor az már zavaró, bosszantó számára. (De nem tiltott el senkitől)Sajnos csak férfi barátaim vannak. (Egy lány barátnőm van aki 7 éve Hollandiában él. ) Nem beteges amit csinál a párom, de engem meg ez zavar. Nekem is fontos,hogy csak ketten legyünk, nem kell nyitott kapcsolat,nem vágyom másra. De jó lenne elengedni ezeket a "normálisnak" vélt reakciókat, nem vagyok a tulajdona. Buliba is csak együtt megyünk, néha felkértek táncolni, jeleztem,hogy van barátom. Nem is mentem volna velük, de ha igen? A barátomnak szörnyen fájt volna. Miért? De miért ilyenek az emberek????????? Nekem fordítva ez miért nem szív fájdalmam? Szerelmes vagyok a páromba, szeretem őt tiszta szívemből. De sosem tudtam úgy érezni ahogy ő vagy a környezetemben élő párocskák. Miért? Ti mit gondoltok erről?

Ui: Bocsànat ha valakit megsértettem a véleményemmel!