Szerintetek baj az, ha a páromat anyagi szempontból egyenlő félként kezelem?

El vagy tévedve #29, de nagyon.

Én mindennap főzök, rendben tartom a házat, de nem mint cseléd, hanem mint társ.Most nem dolgozom, de amíg dolgoztam, akkor is megcsináltam mindent, annyi különbséggel, hogy pl. párom nem várt meg két tányérral, hogy mossam el amiből a gyerekkel ettek, hanem fogta és elmosta.

De tény, én hiszek még abban, hogy a nő legyen nő, a férfi pedig férfi, lásd azért fillérre elszámoltatni a barátnőjét, egy undorító és szánalmas dolog.

Talán 40-es, 50-es korára kinövi.Csak ne lepődjön meg azzal, ha addig maximum csak a keze lesz a társa.

Én nő vagyok, de minden kapcsolatomban ugyanígy életem. Nem hagytam, hogy helyettem fizessenek, de én sem fizettem más helyett. Amikor elmentünk randizni az éppen aktuális párommal, mindketten magunknak fizettük a belépőt, a kaja, ital, akármi árát. Ez tökéletesen működött is, de azért, mert mindketten azonos anyagi szinten voltunk.

Olyan esetben, ha az egyik fél sokkal többet keres, mint a másik, ez már nem megoldható. Mert akkor neki magasabb igényei is lesznek, mondjuk drágább étterembe akar menni, tengerentúlra akar nyaralást szervezni, nem a Balatonhoz, és így tovább... Ha a kevesebbet kereső fél pedig ezt nem bírja pénztárcával, ott előbb-utóbb csúnya konfliktus fog kialakulni, és valószínűleg, hogy a párkapcsolat végéhez fog vezetni a dolog.

Nem vagyok eltévedve,te látsz bele olyat a mondandómba,ami nincs benne. Én az itteni mentalitást kritizáltam,amúgy meg mindenki úgy élje a párkapcsolatát,ahogy akarja. Nem olyan bonyolult dolog ez.

Ez a "fillére elszámoltatja" dolog meg pejoratív kommunikáció csak,simán

Nem tartjuk előjognak, de akkora tahó se legyen már egy férfi, hogy egy nyüves kávét kifizettet a nővel.Vagyis lehet, csak akkor ne nevezze magát férfinak.

A gesztusról van szó, legalábbis én minden partneremben azt éreztem.

Tudod rengeteg olyan férfi van, aki úgy érzi, neki illik fizetni.De ez inkább jellemző a 35 év felettiekre, tehát egy fiatal srácnak az a természetes, hogy feleznek.Jól írta egyszer itt valaki, lassan oda jut a mai fiatalság, hogy a nőnek kell saját magának virágot vinnie a randira.

Az nem baj, hogy nagyjából felesben fizettek, főleg hosszú kapcsolatban én is rettentő kényelmetlenül érezném magam, ha mindent, vagy a dolgok többségét a párom fizetné.

De a teljes fillérre elszámolás kicsit a ló túloldalának tűnik. Főleg mert nálam soha nincs készpénz, pláne apró, az ilyen 8655 Ft-os számlákat felezgetni rémálom lenne, kicsit megalázó is hogy fillérre elszámoltatjuk egymást.

Így nekünk is a felváltva fizetős dolog jött be, meg úgy kb számon tartjuk a nagyobb tartozásokat. Tehát ha ő fizette az ebédet mondjuk, akkor fizetem másnap este a vacsorát. Ha a barátainkkal iszogatunk, egy kört ő áll, egyet én. Az ilyen flakon vizeket, szelet csokikat és hasonló marhaságokat meg számolgassa aki könyvelőnek akar menni, nekem fontosabb hogy nem vagyunk szomjasak, mint hogy a 119 Ft-os viz árából megkapjam az 59.5 Ft-omat

"Nem tartjuk előjognak, de akkora tahó se legyen már egy férfi, hogy egy nyüves kávét kifizettet a nővel.Vagyis lehet, csak akkor ne nevezze magát férfinak. "

Egyrészt nem a 100ft-os kávékról szólt a kérdés (" Szeretünk éttermekbe járni, vásárolgatni, pici utazásokat tartani...") azért ezt tisztázzuk,mert megint szalmabáb érvelést csinálsz. Másrészt a te filléreskedő férfidre jut ugyanannyi filléreskedő nő,csak ezt nem illik szóba hozni,ettől függetlenül nem ezek az emberek alkotják a társadalom gerincét,akik egy kávé árát is kiszámlázzák a másiknak..

De fogalmazhatok másképp is. A kérdés nyilvánvalóan a pár ezer forintos és az pár tízezer forintos tételek közös finanszírozását érinti (étterem,utazás,bevásárlás),de ti mindenképp igyekeztek ezt úgy kiforgatni,mint ha 100 ft-os kávékról lenne szó. Ha a férfi teljesen jogosan úgy érzi,hogy nem kéne minden több ezres,tízezres tételt csak neki fizetni,akkor sértve érzitek a női kiváltságot és előjogot,ezért állítjátok be ezt a jogos elvárást egy teljesen másfajta filléreskedésnek.

"a hétköznapokban elvárom tőle, hogy sarkosan, minden Forintot kifizessen maga után. Akár ha elmentünk enni, vagy vásárolni, vagy bárhova, ahol pénzt kell költenünk."

Pontosan ez áll a szövegben. Ez a 250 forintos kávéra is vonatkozik. Ezek után mondd, hogy nem túlzás..