Bennem van a hiba, hogy nem örülök neki, hogy a párom a szülinapomon kérte meg a kezem?

Elég hálátlan vagy. Neked akart örömet okozni ezzel, szerintem pontosan azért mert úgy érezte, hogy a születésnapodon még jobban örülnél neki. De olyan típusnak tűnsz, aki azon is problémázik, hogy nem volt elég drága a gyűrű.

Bár az egész kérdés elég erőltetetten ostoba, remélem csak kamu.

Beszéld meg vele. Először azzal kezd mit nem akarsz, utána zárd azzal mit akarsz. Mondok példát:

Nem akarom, hogy a munkája önreszakadna, és kapkodva összecsapja. A kollégák mondják nekem, hogy mindenkinek segítséget nyújt, szorgalmas, figyelmes ember. Azt akarom, hogy a saját munkáját tartsa szem előtt, és határidőre készüljön el vele.

Tehát a nem akarom és ez akarom között van a pozitívum.

ElhatázoztAM hogy meg KELL emlékezNÜNK

A születésnapom CSAK az ENYÉM

Elvette a születésnapomat...

Úristen.

Te tényleg nem látod, mi itt a hiba?

Menj vissza az oviba Barbizni, az való neked, nem a párkapcsolat.

Szegény srácot sajnálom, eléggé kifogta, bár ha valóban előadod neki ezt, és még ezt is benyeli, akkor nála nagyobb papucs a világon nincs...

Az ertelmi es erzelmi intelligenciad is egy egysejtu amoba szintjen van...vagy az alatt.

Igaza van annak, aki azt javasolta, hogy mutasd meg ezt a kerdest a parodnak. Joga van tudni, hogy milyen egoista, onzo not akar (akar?) felesegul venni.

Az én férjem karácsonykor kérte meg a kezemet, kihasználva, hogy az egész család együtt van.

Mindenki előtt, féltérden, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.

Én bizony nem azért sírtam, mert előtte "csak" egy parfümöt kaptam tőle, hanem a meghatottságtól.

Egy eljegyzési gyűrű nem hat fillér.

És azóta nekem - és a családnak is - duplán szép ünnep a karácsony.

Te meg egy buta liba vagy. Születésnap minden évben van, lánykérés csak egyszer.

Lehet, hogy 27 éves vagy, de az intelligenciád egy óvodás gyerek szintjén megállt.

Én, én, én, nekem, velem, enyém, hozzám, tőlem, magamnak...

Ne menj hozzá, mert a házasság és a válás is pénzbe kerül!

Ha ugyan addig ki nem ismer, és vissza nem lép.

Ez lenne a normális reakció.

A válaszolók szépen leszidtak, mert a te élményed számukra olyan, mintha nyernél tizmillió eurót, és mindet a szcientológiai "egyháznak" utalnád át.

A válaszolók szívesen lennének a helyedben, de hát nekik nem jött össze ez a "csoda", meg az életük során annyi nyálas filmen csordult ki a könnyük a tévé előtt szegény mimózáknak, hogy a te álláspontod felfoghatatlan a számukra. Tehát ennek tudatában mérlegeld a válaszukat. Frusztrált nebáncsvirágok itt vádaskodnak, mintha ők xarták volna a spanyolviaszt.

Utolsó válaszoló, ha szeretnèd tudni, én pl férjnél vagyok, ráadásul elég jó a házasságom és szuper esküvőnk volt, tehát a "nem jött össze a csoda rám èpp nem vonatkozik".

Ezzel együtt nem változtat a tényen, hogy egy önző, érzelmileg / értelmileg 5 éves gyerek szintjén álló valaki a kérdező, akinek semmi sem jó.