Hogy vegyem rá a férjem, legyünk végre közös kasszán?

Esküvőig nem akart, mert majd utána, addig minek. Most már esküvő után felhozom a témát, még mindig ez megy, hogy jajj, ugyan, minek, hiszen így is megvagyunk.

De akkor ezek után mi jön? "Majd válás után, akkor úgyis fele-fele?"

Jelenleg ő dolgozik, én még tanulok, ezért kevesebbet keresek nála. Amikor én dolgoztam, akkor elég erősen támogattam anyagilag.

Visszafelé sajnos ő nem szeretné ugyanezt.

3szor annyit keres, mint én, viszont ha megkérdem, nem szeretne-e legalább részben közös kasszát, hogy mindkettőnk letesz egy x összeget a közös kiadásokra, neki az sem tetszik. Mert hogy nekem is van keresetem, nem úgy nézek ki, mint aki támogatásra szorul.

Sajnos néha a kiadásim komplett elviszik a fizetésem, ő pedig elég szép megtakarítást gyűjtött magának, amihez nekem nincs hozzáférésem.

Amikor látástól vakulásig dolgoztam, akkor mindig mindenki (ő is) azzal vigasztalt, hogy a közös jövőnkért teszem, 3 évet ki lehet bírni, utána ő is ugyanígy fog majd támogatni.

Hát, nem így lett. Most azt hallgatom, aki 3 évet kibírt, amíg a férje elvégzi az iskolát, az kibír még 3-at, ameddig saját maga is elvégzi.

Csak ugye nem ebben egyeztünk meg.

A másik meg, hogy már kétszer megesett, hogy pénzt kért tőlem, de nem adta oda a visszajárót.

Pl "Nincs egy 10 ezresed?"

Adok 20-ast, mosolyogva zsebreteszi, hogy nem fog visszaadni, ne haragudjak, neki is kell a pénz.

Holott sokkal több pénze van, mint nekem. :(

Néha még nekem van lelkifurdalásom, hogy én követelőzök, szóval már felhagytam vele.

Ha egyedül élnek, valóban nem tudnám fizetni még a lakbért, kaját se a fizetésemből, és lemondhatnék az egyetemről, ha nem akarok éhenhalni.

Tehát valamilyen szempontból korrekt....