Hogy jelezzem finoman a páromnak, hogy ne rajtam spóroljon?

10 éves kapcsolatom volt, amiben azt tanultam meg, hogy a túl nagy értékrendbeli, életmódbeli különbségek hosszú távon mérgezik a kapcsolatot. Én voltam az, aki a 10 éves kapcsolatban többet alkalmazkodott. Ezután döntöttem úgy, hogy eleve olyan társat keresek, akivel megegyezik az igényszintünk, csak minimális csiszolódás kell. Az elején így is volt, majd a párom 180 fokos forduulatot vett. Nem minimális változásról van szó, hanem egyik napról a másikra teljesen megváltozott a hozzáállása. Olyanná vált, hogy ha ilyennek ismerem meg, akkor nem jöttem volna össze vele. Elismerem,hogy 39 éves koromra már elég rugalmatlan lettem, túl nagy változásokra nem vagyok képes, ragaszkodom a kialakult életemhez. Kis csiszolódás belefér, de 180 fokos fordulatot nem tudok venni senki kedvéért. Megjegyzem, korombeli ismerőseim ugyanígy vannak ezzel, ezért mindenki olyan párt keres ebben a korban, akivel hasonlóan működnek a hétköznapokban. Én is ezt tettem. Csak közben a párom rájött, hogy mi mindent mulasztott el eddig, és most hirtelen akar mindent bepótolni. Néhány beszélgetés után az derült ki, hogy most valami olyasmire számít, hogy amíg ő építgeti a jövőjét, addig én eltartom. Ez 20 évesen még valamilyen szinten működhet, de egy negyvenes férfi esetében már nem tartom elfogadatónak.

Pláne egy viszonylag friss kapcsolatban. Jeleztem, hogy gondolja ezt át, mert ebben nem szeretnék partner lenni. Most itt tartunk.