Hogy jelezzem finoman a páromnak, hogy ne rajtam spóroljon?

# 31: Miből jött le, hogy rám sokat kell költenie? Egyáltalán nem nagy összegekről beszélünk, havi szinten mondjuk tízezer forintos nagyságrend, úgy, hogy én is költök rá legalább ennyit. (A hobbijára ennél sokkal, de sokkal többet költ, ahogy én is költök a hobbijára, ha vele szeretnék lenni. Ez nagyságrendekkel több, mint a "beülünk egy italra" és társai dolgok.)

Írod, hogy nem kell étterembe menni, lehet otthon is főzni. Ha figyeltél, akkor azt írtam, hogy főzök neki, és azt nehezményeztem, hogy ennek a költségét mindig én állom egyedül. Korábban ez úgy volt, hogy én főztem, ő meg néha meghívott egy étterembe... vagy ő is főzött rám, és akkor arányban volt a kettő.

Lehet, hogy téged kielégít az, hogy otthon megnézel egy filmet, engem nem. Nincs ezzel semmi gond, mindenki úgy szórakozik, ahogy neki jólesik. De én egy olyan emberrel jöttem össze, akinek volt igénye kimozdulásra (és nem mozira, mert filmet mi is otthon nézünk, de mondjuk egy színdarabot, vagy egy koncertélményt elég nehéz letöltéssel pótolni). Tehát itt arról van szó, hogy nekem van/volt egy igényszintem, és ahhoz kerestem partnert. Amikor összejöttünk, akkor is spórolt, de mellette futotta hétköznapi dolgokra, magára a kapcsolatra. Ez változott. És szerintem senkinek nincs joga egyoldalúan megváltoztatni a kapcsolat kereteit és elvárni a másiktól, hogy ha ő változik, akkor a másik is változzon vele. Ha úgy ismertem volna meg, hogy ő a hosszú távú céloknak él, és emiatt nem jut neki a jelenre, akkor nem jöttem volna vele össze, mert tudom, hogy engem ez nem elégít ki. Szíve joga spórolni, de akkor olyan társat keressen, aki hasonlóan gondolkodik az életről, akinek még nincs meg az egzisztenciája és maga is a távlati céloknak szeretne élni. Én nem ilyen vagyok, nekem a távlati céljaim már megvalósultak, és én már szeretném élvezni az életet. Ha például utazgatni szeretnék, akkor olyan társra vágyom, aki ebben partner, és nincsenek filléres anyagi gondjai! Nem várom el, hogy finanszírozza az én részem: azt várom, hogy a saját részét tudja finanszírozni, hogy együtt szerezhessünk élményeket! Nyáron például rengeteget utazgattunk, amit nem is én kezdeményeztem, hanem ő. Ebből joggal gondolhattam szerintem, hogy hasonló az életstílusunk. Egy-két hónapja vett más irányt, amikor már egyáltalán nem voltak számára fontosak a közös élmények, csak a távlati célok.

Akkor szerinted nekem most várni kéne 10 évet egy újabb közös nyaralásra, mert neki addigra valósulnak meg a céljai? Úgy, hogy én most is megtehetném?

Én nem a saját értékrendemet akartam ráerőltetni valakire, hanem olyan partnert kerestem, akivel azonosan gondolkodunk, élünk. Eddig legalábbis így gondoltam. De a változás számomra olyan, mintha mondjuk összejöttem volna valakivel, akinek van egy átlagos szexuális élete, majd bejelentené, hogy ő mostantól a szado-mazo szexet kedveli, és nekem ehhez alkalmazkodnom kell. Tehát vele együtt változzak én is. Na ez az, ami nekem nem megy! Valamennyi kompromisszumra természetesen képes és hajlandó vagyok, de 180 fokos fordulatra nem, ezt senki nem várhatja el tőlem. Én sem várom el mástól. Ha ő hirtelen megváltoztatja az elképzeléseit, szíve joga, de én ebben nem tudok partner lenni.