Hogy jelezzem finoman a páromnak, hogy ne rajtam spóroljon?

# 4: Sajnos ezt már próbáltam, szóltam, hogy azért nekem igényem lenne programokra, ahogy az elején. Az őt érdeklő programok meg is maradtak, de például ez is egy sérelmem, hogy néha úgy érzem, hogy tőlem várja, hogy én költsek az ő hobbijára, ami neki fontos (mivel én ilyenkor ugye fizetem a részem), de amikor én szeretnék valamilyen programot, akkor nekem természetes, hogy fizetem az ő részét is. Félreértés ne essék: szívesen megyek vele, de elég költséges hobbija van, és ez nekem így is elég nagy érvágás.

# 6: Attól, hogy téged soha nem vittek sehova, nem hívtak meg, az nem mérce. Én magamtól is igénylem a programokat, és ha van párom, akkor vele együtt igénylem. Én magamtól is beülök egy étterembe, és ha van párom, akkor vele ülök be. Amikor meghívott, ő mondta, hogy meghív, nem hívattam meg magam soha, és vissza is hívtam. Addig rendben is van, amíg ez nem egyoldalú.

# 8: A színvonalhoz magamtól is hozzá voltam, vagyok szokva, nem csak amióta vele vagyok. Ő passzolt az életstílusomhoz az elején, most meg nem.

# 9: Eszemben sincs beosztani a pénzét, inkább fordítva van... mert amikor ő szeretne egy közös programot, és szeretne velem lenni, és én is vele, akkor én a sajátomból finanszírozom a részem (több tízezres tételekről van szó). Tehát másra (hobbira) költ ő elég sokat, és mivel időnként velem is szeretné űzni a hobbiját (nem mindig tudom megtenni, olyankor egyedül megy), akkor az nekem is (sok) pénzbe kerül.

Remélem, így azért sikerült kicsit árnyalni a képet.

"amibol parom is profital majd"

Pont ez a lényeg, hogy nálad a távlati célok élveznek prioritást, és ezért lemondasz az itt is most megéléséről. De ha a kapcsolatot nem ápolod a jelenben, akkor nem lesz jövője. Én azt mondom, hogy ha valaki a távlati céljainak él, joga van hozzá, de akkor ne akarjon a jelenben kapcsolatot. Akkor először valósítsa meg a céljait, és amikor már úgy érzi, hogy minden adott, akkor kezdjen kapcsolatba. Mert minden kapcsolat befektetést igényel (nem feltétlenül anyagiakban). Időt, energiát, pénzt kell rá áldozni. Ha valakinek ezek nincsenek meg, mert minden idejét, energiáját, pénzét a távlati céljaira áldozza, akkor a párjának mindebből semmi nem jut, és akkor a kapcsolat ellaposodik, mire élvezni lehetne.

Persze meg lehet találni az arany középutat.

Nekem ez érzékeny pont, mert az előző kapcsolatom éppen arra ment rá, hogy mindig ott volt a "majd", hogy ha majd ez meg az meglesz, akkor lesz egymásra energiánk. Évek teltek el így, és mindig volt egy újabb majd, egy újabb cél, ami prioritást élvezett a kapcsolattal szemben.

Ehhez is fel kell nőni, hogy az ember felmérje, hogy meg kell tudni teremteni az egyensúlyt a távlati célok és a párkapcsolata között. Én jelenleg úgy érzem, hogy ha a párom nem tud velem jelen lenni az itt és mostban, ha csak a céljaira koncentrál, azok élveznek prioritást a kapcsolattal szemben, akkor mire megvalósítja a céljait, addigra nem lesz kapcsolata, amiben kiélvezhetné a célokat. Vagy lesz, csak nem velem. Akkor nem illünk egymáshoz. Ez van.

"Ha szereted elfogadod es tamogatod. "

Én is mondhatnám, hogy ha szeret, akkor elfogadja az én szempontjaimat is. Ha csak az egyik fél alkalmazkodik a másikhoz, az nem párkapcsolat.