Hogy jelezzem finoman a páromnak, hogy ne rajtam spóroljon?

Kedves félreértelmező válaszadók! Ha pontosan elolvastátok volna a kérdést, akkor látnátok, hogy korábban egyenlő arányban szálltunk be a kapcsolatba, most pedig csak én szállok be.

Az sem igaz, hogy ő magának vásárol, mert magának SEM! Konkrétan egy ásványvízzel nem tud megkínálni, ha hozzá megyek.

Amikor összejöttünk, örültem, hogy olyan férfival hozott össze a sors, aki illik az én életstílusomhoz, igényli a sok közös programot, szereti élvezni az életet. Én ilyen vagyok, ilyen ember illik hozzám. Egy kapcsolatban nagyvonalú vagyok a párommal, örömmel adok neki (anyagilag is költök rá), és jólesett, hogy ő ezt viszonozza is.

Aztán kitalálta, hogy ő most a hosszú távú céljaira tesz inkább félre, és innentől egyoldalúvá vált a dolog. Nekem ebben az a gond, hogy amíg egyedül van, az ő dolga, hogy mire költ, hogyan éli az életét, hogy napokig elvan vajas kenyéren, hogy hónapokig nem megy sehova. De jelenleg az a helyzet, vagy teljesen le kell mondanom a számomra fontos dolgokról, vagy pedig nekem egyedül kell finanszíroznom mindkettőnk számára. Ismétlem: amikor összejöttem vele, pont az volt benne szimpatikus, hogy úgy viszonyul az élethez, ahogy én is, és időközben ez változott. Jelenleg úgy érzem, hogy az ő életmódjával én nem tudok azonosulni, az számomra nem egy élhető életmód, és mivel együtt vagyunk, engem is érint a dolog.

Arról szó sem volt, hogy tartson el! Van saját jövedelmem, nagyjából azonos keresetünk van. De amióta nekem kell többel beszállni a kapcsolatba, azóta rosszabbul állok.