Felpofozott a barátom, elege lett, mert hisztiztem, féltékenykedtem. Mi a véleményetek a nőverésről? Soha nem emelnétek kezet a barátnőtökre, vagy van az a helyzet, amikor megérdemli a nő?

# 22

Szerencse, hogy a barátom nem ilyen hozzáállású, és egyenrangú félként kezel engem.

És hiába születtem nőként, engem is ki lehet hozni a sodromból, ugyanis, ha nem tudnád hisztis, provokáló férfiak is léteznek, akik azt hiszik, hogy nekik mindent szabad. Ilyet simán megütnék/tökön rúgnék bármikor - de persze annak teljes tudatában, hogy akkor számítanom kell arra, hogy visszaüt. :)

23-as Szocializáció? A családot nem ismerem. Állami gondozásban nőttem fel. nagyon sokat vertek meg mert kisfiú vagyok! De hát 6-7 éves voltam! Ha csak kimertem volna mutatni hogy fáj valamim a női nevelők ütöttek nagyobbat. Mai napig emlékszem női nevelők ordítására." Sír ez a kis pöc.. Inkább kirúgnám, a heréit mert idegesít ha sír. Milyen férfi lesz ebből? Még csak hat éves nem merem teljes erőből megütni. Majd egy kicsit nagyobb lesz megkapja a magáét!"

Így kezelnek egy fiút az állami gondozásban!!!!!

Korábban volt már rá precedens, hogy annyira felbosszantott az akkori párom, hogy felemeltem a kezem.....szó szerint provokált. Volt bennem némi alkohol is, de meg tudtam állni, hogy megüssem. Dühömben aznap este annyira szétcsaptam magam, hogy 1 hétig alig tudtam járni....nagyon rossz emlék.

A mai fejemmel,ha ilyen szituációba kerülnék, veszem a kabátom és elmegyek....a tettlegesség semmit nem old meg.

37F

Sajnálom, hogy ilyen tapasztalataid voltak - nemcsak a nőkkel, hanem úgy összessgégében, az egész életben.

Igen, az a mai kor vívmánya, hogy egyenJOGúak a nők, és sokan egyenrangúként is kezelik őket. Ezzel egyáltalán nem kellene visszaélnie egy nőnek sem. Én örülök, hogy nem vagyok elnyomva, nem vagyok alárendelve a saját páromnak, és, hogy kapok tiszteletet. Én is megadom a tiszteletet másoknak, csak akkor nem, ha súlyosan megaláznak/lenéznek/megsértenek.