Kihűlt a szerelem- nem tudom, mitévő legyek, nagyon komplikált a helyzet. Szakítani, vagy tovább menni? Tanácsot szeretnék kérni

Párommal 2010 szeptembere óta vagyunk együtt, idestova 5 éve. Első 2 évünk a főiskolán történt, külön laktunk, és megvolt a szerelem, a szenvedély, a vonzódás, randizás- természetesen az összecsiszolódás problémáival együtt. Természetre pont kiegészítjük egymást, én (25n) tűzrőlpattant, cserfes típus vagyok, a párom (24f) csendesebb. Mindig rajongással, és nagy szerelemmel, szeretettel tekintett felém, senki nem szeretett így soha, ahogy ez a férfi. Senkivel nem voltunk soha ennyire egy hullámhosszon.

A problémák viszont jöttek, mint mindenkinél. Első az anyós (aki egy mindenbe beleszóló típus, és mindent irányítani akart az életünkben) és utána keztem érezni egyre, hogy a szerelem kihűlt. A csendes fiú sosem védett meg, csak csendben álldogált mellettem, ha haverokkal voltunk, ugyanúgy. 2012 nyarán szakítottam vele, úgy éreztem, teljesen kimerült a szerelem, szeretem őt, de nem kívánom. 1 év szünet következett, közben mindkettőnknek voltak az életben rövidebb kapcsolatok, de a kettőnk közti barátság ( testiségek nélkül) megmaradt addig is, míg külön voltunk.

Majd 2013 őszén ismét összekerültünk, csalódások után, magányosan, hogy próbáljuk meg újra együtt. Felköltöztünk közös lakásba a fővárosba ( ezelőtt sosem éltünk együtt) és pár hónap után újra kezdődtek a problémák ( konkrétan nem ment a szex) idős házaspár módjára éltünk és élünk is együtt, mindenhova együtt megyünk, és maximálisan megértjük egymást, de a szenvedély sehol nincs. Kis lakásban lakunk, és úgy érzem, rengeteget szekáltam őt az elmúlt időben, a tiszteletlenség határait is súrolva.

Most 1 hete elmentünk ketten Rockmaratonra, ahol 1 nap után mindketten " félreléptünk" bevallom, ezt én kezdeményeztem, azzal indokolva, hogy kicsit engedjünk ki. Egymás mellett voltunk végig a fesztiválon, de minden kontaktus nélkül, és nem is buliztunk együtt. Láttam smárolni mással, de nem ez esett rosszul.

Az esett rosszul, hogy nem akarom, hogy elhagyjon, elmenjen tőlem. Az évek során úgy összeszoktunk, mint egy család, nagyon jól tudtunk és tudunk együtt élni élettársakként, és szenvedély, szerelem nélkül.

Ő biztosan szerelmes még belém, félrelépésének oka lehetett, hogy én biztattam erre, illetve hogy ő is látott engem mással.

Megszakadna a szívem elveszíteni őt, de valahol a mélyben a lelkiismeretem is azt súgja, hagyjuk el egymást, mert sosem leszünk így feltétel nélkül boldogok.

Úgy érzem, megpróbálnám még vele, de magamban sem bízok, hogy nem ez lenne másfél év után megint az egész kapcsolat vége.

Köszönöm aki meghallgat és érdemben válaszol a problémámra.