Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Emiatt akkor most anyagias lennék? Őszinte válaszokat várok.
Nem vagyok sznob, a családom sem az, de az átlagoshoz képest picivel jobban élünk (tudunk félretenni-igen és is dolgozom-, évente megyünk nyaralni-én van mikor külön- és ez általában mindig valami extrább hely, sosem belföld), tudunk vigyázni a pénzre. Emellett saját lakásunk van, saját autó is(ezt is szüleim évek alatt spórolták össze, a lakást mikor megkaptuk szépen felújitották, szintén önerőből. Tehát én legalább ilyen körülmények között szeretnék élni, ahogy ők jelenleg most. Ez lenne az elvárásom, és jelenleg magamnak ezt meg is tudom teremteni. Egy ilyen szintet szeretnék elvárni a jövendőbeli páromtól is, nem várom el hogy gazdag legyen vagy sznob, de tudjon vigyázni a pénzre, ne igya vagy szórakozza el az egészet, tudjon a holnapra is gondolni (én ebbe nevelődtem bele). Szóval, hogy olyan párom legyen, akivel lehessen egy jövőt épiteni megfelelő anyagi háttérrel (tehát nem ingyenélésről van itt szó).
Jelenlegi páromat mikor megismertem, persze, nem az volt az első kérdésem felé hogy mennyit keres és mennyi a jövelme. Na meg a családi hátterét sem tudtam még akkor.
Ami utólag persze kideürlt, és elég sok mindenről tudok már, ami nekem nem igazán tetszik(ilyen pl az, hogy nem is egy felhalmozott hitelük van, van hogy beadta a laptopját azért zaciba, hogy legyen pénze, többen laknak egy házban, és közülük csak párom az aki visz haza több pénzt-de ő se dolgozott sokáig). Meg kell mondjam, igenis szegények, de véletlenül sem tennének ez ellen semmit, a rongyrázás attól még megy, nem baj ha később már nincs miből. Már két hónapban is levágták a netjüket mert nem volt a számla kifizetve (persze, a legdrágább csomagot kellett ők is válasszák), az áramszámlájuk kb a triplája annak amennyi a mienk, még ők sem tudják miért). Tehát a jövedelmük összesen nem fedezi azt amennyi kiadásuk van.
És itt lép közbe, hogy párom fizetéséből nagyon sok elmegy arra, hogy ezeket lehessen fedezni. Pedig nem csak ő tudna segiteni a családján, hanem más testvérek is. Párom meg persze segit, mert ő abban a tudatban van, hogy segitenie kell. Mert neki csak az anyukája van már.
De igy nem lehet jövőt épiteni, neki semmi megtakaritása nincs, az elköltözés meg ha szóbajön csak egy szimpla jó ötlet marad, mert megvalósithatatlan ilyen körülmények között. Mert az anyagi gondok megoldását az ő nyakába varrják, ő meg persze hogy segit, mert neki ezt kell.
Szóval, én már kezdem ezt unni, én épiteni szeretnék, de nincs kivel.
Túl anyagias vagyok?
Mert én úgy gondolom inkább racionalitás ez mint anyagiasság. Vagy hogy van ez már?
válasza:Nem anyagiasság.
Ahogy az előbb már írták, mindig azok mondják, hogy anyagias vagy, akik csórók. Általában az egyenlősdi mindig azok számára cél, akik a maguk erejéből nem akarnak tenni semmit.
Mégis hogyan lehetne egy ilyen emberrel közös jövőt kialakítani? Vagy el akarod tartani, mindent egyedül akarsz felépíteni? Szerintem magad is érzed a választ.
Keress olyat, akivel azonos az értékrend. Különben a családja téged is le fog húzni idővel!
válasza:Tegnap egy hosszú beszélgetésünk volt erről a párommal. Igen, belátta hogy ez igy nem jó-legalább ennyi.
Megmondtam neki, hogy próbáljon a jóért küzdeni, hisz másnak még annyija sincs mint neki.
Tehát jelenleg határidőben egyeztünk meg, van egy hónapja összeszedni az életét, ő igérte hogy tenni fog értünk.
Ha nem váltja be a szavát, akkor fel is út le is út.
Mellesleg támogatom, nem hagyom magára. Csak a kételkedők kedvéért.
Reméljük a legjobbakat :)
Köszönöm a válaszokat !!! Nagyon rendes volt mindenki!!
válasza: válasza:Nálam is hasonló volt a helyzet.Otthon élek (minden a miénk,semmi hitelünk nincs),adok le,tudok félretenni,meg is dolgozom érte rendesen.De én emellett még tanulok,hogy később még jobb helyzetbe kerüljek.
Az exem is hasonlított a Te párodhoz.Az ő kezéből is kifolyik a pénz,emellett lead egy csomót otthon (nekem soknak számít,mivel szinte mindig nálunk volt),ezen felül még plusz költségeket csinálnak neki.Persze az én történemetben is csak neki.Mert a testvérek fele ennyit segítenek anyagilag,plusz tartoznak is a páromnak egy szép összeggel,amit a mai napig nem látott vissza,de a követelőzés folyton megy.Nekik is ugyanígy hitel,mellette rongyrázás.Ő is folyton azzal jött,hogy segítenie KELL,de véleményem szerint olyan keretek között,hogy a saját önálló életét is tudja mellette alapozni,mert végülis a szülők tehetnek arról,ahova jutottak,nem a gyerek és egy felelősségteljes szülő nem zsigerli ki a gyerekét és nem rajta élősködik.És nem mondanám ezt,ha itt is a pénz azért kéne,hogy rendezzék az adósságot,de felesleges dolgokra költenek,az igényekből nem adnak lejjebb adni.
Én szakítottam vele,mert nem ezt az életképet láttam,nem ebben a neveltetésben részesültem.Addig nyújtozkodom,amíg a takaróm ér,nem akarok többnek látszani,mint ami vagyok.
Sokszor beszéltünk róla,ami annyiban merült ki,hogy panaszkodott,de a megoldásért már nem tett semmit.Ha összeköltöztünk volna is többet tudott volna megspórolni,mint így a SEMMIT.De ő ezt nem akarta,meg szerintem tömték is volna a fejét,hogy minek költözne el,ha megvan mindene,mert akkor a kényelem alább menne (Gondolom ezt azért,mert volt lehetőségünk külföldre menni,ahol addig volt lelkes,míg ténylegesen nem lett munka,utána már egyáltalán nem akart jönni,és az ember véleménye ilyen hirtelen nem változik)
A mai napig nem értem,hova folyik el a fizetése,mert viszonylag jól keres főleg,hogy otthon él,magára alig költ,nekem kellett rászólni,hogy ne 2 pulóverbe járjon,vegyen magának valamit vagy én veszek..Persze a szülők,tesók öltözködnek,csak ő jár 2 pulcsiba télen :D
Én nem tudok megbarátkozni azzal,hogy én megteszem,ami tőlem telik,hogy biztosítani tudjak egy normális életszínvonalat magamnak,ő meg sajnálkozik,kesereg,de semmibe nem fog bele,mert az ő nézete az,hogy majd ez jobb lesz,most ezt el kell fogadni,keresgél közbe munkákat.(Persze azt nem látja be,hogy érettségivel,tapasztalat nélkül nem fog előre törni,tanulni nem akar,életcélja,hogy a határ mellett legyen gyárimunkás,mert ha itthon él Mo-n,akkor az jó kereset,és senki nem kérdi,mivel foglalkozik,de mindezt úgy,hogy a nyelvnek se állt neki:) )
Én nem tudok ilyen embert megtűrni magam mellett,aki képtelen egy kis erőfeszítést tenni azért,hogy jobb legyen,hogy megfelel a sz*r is neki,mert azt megfizetik,aki hagyja,hogy kihasználják,képtelen önállósodni,magáért kiállni,hogy elég a pénzelésből.
Én nem azért tanulok,dolgozom,spórolok,hogy én tartsak el egy férfit,én teremtsem meg az alapokat,pláne nem fogom óriási hitelbe verni magam,hogy úgy éljek,mint ők,mert ő ezt a mintát hozza.
Aki nem tud VELEM épitkezni,értem,értünk,a közös jövőért,leendő családért,annak mellettem helye nincs.
Szóval szerintem nem anyagiasság,hanem inkább céltudatosság,racionális gondolkodás,elvárás.
válasza:Utolsó vagyok: mi is sokat beszélgettünk róla,volt,hogy felajánlottam,hogy én félreteszem neki,persze beleegyezett,és abba is,hogy nézzük a kiadásokat,ő is nyit magának lakástakarékot. Ebből semmi nem lett,csak a halogatás,hogy következő hónap,most nem tudok adni.
Most,hogy vége a kapcsolatnak elég nevetségesnek tartom,hogy én akartam neki segíteni,megoldani a gondjait Nő létemre,holott egy férfinak szerintem az legyen az első,hogy céltudatos,próbál imponálni a nőnek,az egzisztenciát,anyagiakat megteremteni,de ő még ehhez gyerek.
Remélem nálatok megoldódik a helyzet és összeszedi magát,de nálam sajnos a határidő sem vált be:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!