Emiatt akkor most anyagias lennék? Őszinte válaszokat várok.

Nem vagyok sznob, a családom sem az, de az átlagoshoz képest picivel jobban élünk (tudunk félretenni-igen és is dolgozom-, évente megyünk nyaralni-én van mikor külön- és ez általában mindig valami extrább hely, sosem belföld), tudunk vigyázni a pénzre. Emellett saját lakásunk van, saját autó is(ezt is szüleim évek alatt spórolták össze, a lakást mikor megkaptuk szépen felújitották, szintén önerőből. Tehát én legalább ilyen körülmények között szeretnék élni, ahogy ők jelenleg most. Ez lenne az elvárásom, és jelenleg magamnak ezt meg is tudom teremteni. Egy ilyen szintet szeretnék elvárni a jövendőbeli páromtól is, nem várom el hogy gazdag legyen vagy sznob, de tudjon vigyázni a pénzre, ne igya vagy szórakozza el az egészet, tudjon a holnapra is gondolni (én ebbe nevelődtem bele). Szóval, hogy olyan párom legyen, akivel lehessen egy jövőt épiteni megfelelő anyagi háttérrel (tehát nem ingyenélésről van itt szó).

Jelenlegi páromat mikor megismertem, persze, nem az volt az első kérdésem felé hogy mennyit keres és mennyi a jövelme. Na meg a családi hátterét sem tudtam még akkor.

Ami utólag persze kideürlt, és elég sok mindenről tudok már, ami nekem nem igazán tetszik(ilyen pl az, hogy nem is egy felhalmozott hitelük van, van hogy beadta a laptopját azért zaciba, hogy legyen pénze, többen laknak egy házban, és közülük csak párom az aki visz haza több pénzt-de ő se dolgozott sokáig). Meg kell mondjam, igenis szegények, de véletlenül sem tennének ez ellen semmit, a rongyrázás attól még megy, nem baj ha később már nincs miből. Már két hónapban is levágták a netjüket mert nem volt a számla kifizetve (persze, a legdrágább csomagot kellett ők is válasszák), az áramszámlájuk kb a triplája annak amennyi a mienk, még ők sem tudják miért). Tehát a jövedelmük összesen nem fedezi azt amennyi kiadásuk van.

És itt lép közbe, hogy párom fizetéséből nagyon sok elmegy arra, hogy ezeket lehessen fedezni. Pedig nem csak ő tudna segiteni a családján, hanem más testvérek is. Párom meg persze segit, mert ő abban a tudatban van, hogy segitenie kell. Mert neki csak az anyukája van már.

De igy nem lehet jövőt épiteni, neki semmi megtakaritása nincs, az elköltözés meg ha szóbajön csak egy szimpla jó ötlet marad, mert megvalósithatatlan ilyen körülmények között. Mert az anyagi gondok megoldását az ő nyakába varrják, ő meg persze hogy segit, mert neki ezt kell.

Szóval, én már kezdem ezt unni, én épiteni szeretnék, de nincs kivel.

Túl anyagias vagyok?

Mert én úgy gondolom inkább racionalitás ez mint anyagiasság. Vagy hogy van ez már?