Egy szép diplomás fiatal lánynak, nőnek valóban olyan nehéz megfelelő partnert találnia mint azt a köznyelvben hallani lehet, vagy csak egy alaptalan városi legendáról van szó?

Egy nőnek nincs más dolga, mint válogatni az udvarlók között.

Egyébként tipikus női önsájnáltatás, hogy nem találnak diplomás férfit.

A baráti körömben és a rojkonságomban minden férfi dipllomás, sőt több doktori végzettségűt ismerek közüttök, mégis sokuknak nincs barátnője.

"Egy nőnek nincs más dolga, mint válogatni az udvarlók között."

Bizony. Válogathat a rossz, rosszabb vagy legrosszabb közül. Mikor láttál te olyan férfit, aki legalább annyit tett bele egy párkapcsolatba, mint a nő? Érzelmileg, szellemileg, fizikailag? Én egy kezemen meg tudom számolni, hány ilyet ismerek.

Az utolsó megállapítás vitatható, hiszen a párkapcsolatok többségében (bár az ellenkezőjére is van példa) anyagi szempontból a férfi vállal nagyobb áldozatokat.

Érzelmileg, szellemileg, fizikailag egy férfi jóval többet tesz bele egy kapcsoaltba. Ott van kezdetben az udvarlás: sok férfi hihetetlenül sok időt, energiát és pénzt áldoz egy nőre, hogy az hosszú tácon összejöjjön vele. Egy nőt sem láttam, aki hasonló erőfeszítést tett volna.

Utolsó: nincs igazad. A férfiak nagyon ritkán vállalnak anyagi kockázatot. A nő az, aki általában feladja a karrierjét, anyagilag kiszolgáltatott helyzetbe hozva magát ezzel. Ha választani kell, akkor a nő megy gyesre, évekre kiesve ezzel a munkából és sok pénzt elbukva. Ha költözni kell, akkor a férfi hivatása az első, az ő áthelyezéseihez igazodnak (pl. külföldi állás). Sok nő ilyenkor itthon felmond, és majd "kint keres valamit".

Az udvarláshoz: Ez is túlzás. Milyen hatalmas anyagi befektetés kell? Néha meghívni valamire a lányt? Ma már a legtöbb egyenrangú kapcsolatban ezt felváltva intézik: hol a fiú fizet, hol a lény, vagy mindenki a magáét. Az időhöz és energiához meg: Ha valaki komolyan gondol egy kapcsolatot, és tényleg szereti a másikat, akkor persze, hogy sok időt és energiát szán rá. De jó esetben ez nem teher, hanem élvezet. Különben mi értelme lenne?

Sajnos a gyakorlat az, hogy a nők komolyan veszik, érzelmeket, szellemi és fizikai energiát ölnek egy kapcsolatba, a férfiak meg jó esetben "eltűrik", hogy programokat szervezzenek nekik, vagy leüljenek velük beszélgetni.

(És a kötelező kör: Nem, nem minden férfi ilyen, vannak jófejek is. De ha körülnézel, sajnos nem ez a jellemző.)

Utolsó: feltűnő, hogy női fejjel gondolkodsz.

Csak arról írtál, hogy egy kapcsolaton belül milyen energiaráfordítás létezhet, de bele sem gondolsz, hogy egy egyedülálló, párra vágyó férfinak milyen erőfeszítéseket kell tennie.

"A nő az, aki általában feladja a karrierjét, anyagilag kiszolgáltatott helyzetbe hozva magát ezzel."

A nők a hipergám hajlamaiknál fogva a magasabb presztízsű és társadalmi státuszú férfiakra buknak, tehát egy párkapcsolat előnyösebb a nők, mint a férfiak számára. Kiszolgáltatott helyzetben főként a férfiak vannak (gyermek- és nőtartás, válás utáni vagyonmegosztás).

"Ma már a legtöbb egyenrangú kapcsolatban ezt felváltva intézik: hol a fiú fizet, hol a lény, vagy mindenki a magáét."

Egy nő jóval több pénzt költ, mint egy férfi. Belegondoltál, hogy mekkkora értékbeli különbség van a férj által viselt zakó és egy menyasszonyíi ruha között? mennyibe kerül a félszáz cipő, rengeteg magassarkú, blúz? A nőknek vannak drágább, inproduktív, haszonnal nem járó kiadásai (pl. macskatartás), melyeket a pasijukkal finanszíroztatnak.

Kedves utolsó hozzászóló!

Ha lenne barátnőm, a csillagokat is lehoznám neki az égről. Sajnálom, hogy alkalmatlan vagy rossz férfiakkal akadtál össze.