Egy szép diplomás fiatal lánynak, nőnek valóban olyan nehéz megfelelő partnert találnia mint azt a köznyelvben hallani lehet, vagy csak egy alaptalan városi legendáról van szó?

Nem hiszem, hogy ennyi indok elég lenne arra, hogy nehéz legyen párt találni. Én nem tartom magamat csúnyának és ma-holnap már diplomásnak mondhatom magam, mégsem volt problémám soha a társtalálással. A megfelelő szó már hangsúlyosabb.

Én sem vallom azt, hogy a végzettség mindegy, de nem hiszem, hogy ez az én alapvető problémám. Én a diplomám mellé felszedtem az egyetemen egy roppant ambiciózus vénát, mondhatni törtetek, ami sokak számára elfogadhatatlan. Pláne olyan emberek számára az, akik nem jártak egyetemre, nem látták hogy működik ott a rendszer és nem tudják, hogy igenis némelyik vizsgán vért kell izzadni, annak érdekében pedig, hogy kiizzadd azt a kis ketteskét, marhára törtetni kell, tanulni kell, ott kell lenni agyban és bizony ha nincs időm, akkor nincs időm.

Az utóbbi időszakban szinte csak olyan párra bukkantam, aki próbált megértő lenni, de több ízben is kiderült, hogy bár minden más passzol, ezt nem tudja elfogadni bennem. Ha én tanulok, akkor tanulok és mindent félreteszek (néhány nap vizsgák előtt). Nekem ez egy életforma volt az utóbbi években (mérnöki szak) és végigcsináltam és büszke vagyok magamra, mégsem mondhatom el, hogy ott állt valaki mögöttem és támogatott, mert nem. :)

Ez részben az én hibám, részben az ex páromé, akivel halálra roncsoltuk egymást 2 év alatt azért, mert ő nem értette meg a tanulás (nem csak az úgy csinálás) mivel jár. Utána jött mégegy srác, szintén diploma nélküli, szintén nem értette meg, hogy az itthon tanulás nem azt jelenti, hogy lógatom a lábamat és mindig ráérek... Hát ilyen a mi sorsunk. :) Várom a nagy Ő-t és hiszek benne, hogy egyszer egymásba botlunk! Kezdem én is azt a nézetet vallani, hogy nem mindegy a végzettség... Talán egy hasonló típusú ember megértene és elfogadna olyannak, amilyen vagyok.

Utolsó: lehet, hogy ezeknek a pasiknak rossz ismerősei voltak. Vagy alapból bajuk volt az okos, "törtető" nőkkel.

Nekem nagyon sok barátom jár egyetemre, mindegyik hajnalig bulizik, részegen hívnak, nem egyszer volt, hogy olyan részeg volt az egyik, hogy azzal hívott fel, fogalma sincs, hol van. Aztán jön a vizsgaidőszak, és beparáznak, facebook-on posztolják, hogy de nehéz az egyetem, meg akarnak halni, mikor lesz már vége.

Nem hazudok, egyetlen barátnőm van, aki tényleg tanul, nem csak vizsgaidőszak előtt nyávog. De ő középiskolában is ilyen volt.

Itt is olvastam egy kérdésnél, sokan írták, hogy az egyetem arra van, hogy bulizz, ismerkedj. Lehet, hogy aki nem járt egyetemre, ezt hiszi, mert ezt hangoztatják.

Alapvetően az a baj, hogy ma Magyarországon a nőknek egyértelmű életminőség-romlást jelent a párkapcsolatban élés. (Nem én találtam ki, hanem szociológiai kutatások bizonyítják.)

Ha valaki tájékozott, nyitott szemmel jár, és meglátja a problémákat a világban (függetlenül a végzettségétől), akkor hamar rájön, hogy a párkapcsolat a nőknek szívás.

- Egy helyett két embert kell ellátni (nagyon kevés az olyan férfi, aki legalább 50 százalékot vállal a házimunkából)

- Ha karrierről van szó, akkor a férfié -kimondva vagy kimondatlanul- elsőbbséget élvez

- Ha gyerek születik, akkor természetesen elsősorban az anya dolga ellátni (lsd: "az anyjára van szüksége", "az anyaság a legszebb hivatás" stb.)Hogy mást ne mondjak, fel sem merül például, hogy valamennyi ideig az apa maradjon gyesen a kicsivel, holott ez sok országban törvényileg kötelező.

És akkor még nem beszéltünk a párkapcsolati erőszakról. Egy felmérés szerint a hazai nők egynegyedét bántalmazzák vagy bántalmazták egy korábbi kapcsolatban rendszeresen (!) fizikailag. Minden negyedik nőt! És nem csak a hat osztályt végzett alkoholista Gazsi, hanem a köztiszteletben álló politikus, ügyvéd vagy doktor úr is ugyanúgy. Ez egy hatalmas tabutéma még mindig, és nincs rá hatékony törvényi szabályozás.

Ha ezeket végiggondoljuk, már az is csoda, hogy egyáltalán van olyan nő, aki bevállal egy kapcsolatot.

(ui: Tudom, tudom, nem mindenki ilyen, vannak rendesek is...stb, de én most az átlagról írtam, akik sajnos ilyenek.)

21-es vagyok. Azért nem kell túlragozni, de köszönöm a szép szavakat, igazán jól estek. :)

Ismerem a bulizós részét is az egyetemista éveknek, hiszen csak hallgató vagyok én is, de azért azok, akik tanulni járnak egyetemre megtalálják az egyensúlyt szórakozás és tanulás között. Nyilván én gáz vagyok a partizó nép szemében, mert gyakrabban leülök tanulni, mint ők és bár én is hisztizek vizsgák előtt, azért tanulok is mellette, nem csak a fejemet fogom. :) A stréberek szemében is gáz vagyok, mert nekem jut időm olykor kikapcsolódásra (csinálok magamnak időt rá), nekik meg nem, tanulmányi átlagban még is a bokájukat nyaldosom. Igazából én képviselem azt a réteget, ami minden oldalról gáz.

Nehéz olyan párt találni, aki megérti azt, hogy egy hétre le van pattintva és nem elég, hogy találkozni nincs időm, ha telefonon beszélünk is csak hisztizek, ha átugrik a totál igénytelenséget és karikás szemeket látja rajtam, meg a zacskósleves csomagolásokat a kukában, mert egyszerűen magamra sem szánok időt, csak a tanulás...

Nehéz olyan párt találni, aki elfogadja, hogy számomra igenis fontos lesz a karrier, hiszen ezért tanultam/tanulok. Nehéz olyat találni, aki nem csak megért, hanem támogat is ebben, ugyanakkor nem használja ki, nem keres más társat, képes olyannak szeretni, amilyen vagyok.

Abszolút hagyományos családmodell párti vagyok, de sosem leszek képes 3-6-9 éveket itthon ülni a gyerekeinkkel, amit szintén nehezen ért meg egy férfi. Én nem találom főbűnnek, ha néha apuka megy betegszabira a gyerekkel és azt sem gondolom, hogy lelki nyomorék lesz abból a gyerekből, akit bölcsődébe járattak.

Amint említettem kicsit törtető, kicsit karrierista világnézetem van, amit egy nem hasonló képpel rendelkező férfi (lassú vízben evickélős típus) nem biztos, sőt valószínű hogy nem fog tudni elfogadni soha. Nagyon ritka az olyan férfi, aki a belét is kidolgozza... és nem azért, hogy 10 ezerrel több jusson az asztalra, hanem mert SZERETI amit csinál. Szerintem egy normális szintű karrierizmust össze lehet egyeztetni a családdal, csak meg kell találni a megfelelőt társat hozzá. Egyébként pedig a világon nincs jobb dolog annál, mint szeretve kelni és feküdni, eszem ágában sincs macskás néniként leélni az életemet csak azért, mert sok a bántalmazott nő (legalább annyi férfi és gyerek is) a világon.

Bízom benne, hogy fogok még hozzám valóval találkozni. :)

30-asnak: Először úgy gondoltam, hogy bővebben válaszolok, de aztán úgy döntöttem, hogy mégsem.

Egyrészt, mert ilyen szellemi színvonalon nem látom értelmét a további vitának.

M

ásrészt pedig, mert a kommented olyan szépen ábrázolja az agresszív, korlátolt gondolkodást (cigányok, panelprolik, feminista lobbi, mindenről a nők tehetnek). Igazi közhelygyűjtemény, magáért beszél, nem szorul további cáfolatra.

21 vagyok ismét... Ebben is önző vagyok. Én ott tanulok ahol tudok és itthoni környezetben tudok, míg könyvtárban nem igen. Ha még is oda sodor a szél valamiért tanulni, akkor pedig észre sem veszem az ellenkező nemet, mert nem ezért megyek oda.

"Szerencsére" -mindent az utolsó pillanatra hagyok és akkor kapkodok- mentalitással lettem megáldva, így amellett, hogy olykor napokra magamra csukom az ajtót, általában hisztis vagyok, akkor is ha a párom mellett vagyok. Nem tudok kikapcsolni, mert akkor már sürget az idő. Ez egy rossz tulajdonság... Nem ilyen állapotomban fogom megtalálni az igazit, az már biztos! :D Az viszont létfontosságú, hogy ezt az énemet is tudja kezelni a leendő párom.