Mit kezdjek az alaptalan féltékenységemmel?

Esetleg keress fel egy pszichológust, és derítsd ki, hogy mi az igazi ok.

De annyira buta nem lehetsz, ha veled akar a párod élni. Lehet, hogy a szakterületéhez nem értesz, de azért valamiröl csak tudtok beszélgetni egymással.

Az önbecsüléseddel kezdj valamit, hogy ne a béka feneke alatt legyen. Miért kellene mindenkinek tudósdoktornak lennie, vagy a tudósdoktor kollegájának? Nem kell!

Te ne menj egyetemre, mert nem érdekel téged. Rosszul éreznéd benne magad, így az önbecsüléseden nem túl sokat változtatna.

Helyette!

Fodrász vagy? Abban teljesedj ki. Menj el mesterképzőbe, és fodrászként érd el a saját szakmádban a maximumot. Ettől nőhet az önbecsülésed, sikeres lehetsz. Mindenkinek a saját területén kell tudnia boldogulni.

Ne azon sírj hogy mit nem tudsz, és ne máshoz mérd magad. Ezt már a suliba is megtanították, hogy az almát és a körtét nem lehet összehasonlítani.

Te nem tudod azt amit a kis kolléganők? Hát nem. De a kis kolléganők se tudnak olyan frizurát csinálni mint te. Az egyikhez lexikális tudás kell, a másikhoz ügyesség.

Szedd össze magad, és ha eredményes akarsz lenni és sikeres, akkor fejleszd magad, de abban amiben jó vagy.

"Tudom, de olyan nőkkel dolgozik, akiknek én a nyomukba sem érek"

Miért is? Légy tisztába a saját értékeiddel. Tudnak azok a nők Marcell-hullámot csinálni? Legyél te is profi a saját szakmádban. Ne egyetemre törekedj, ha az nem a te világod, hanem a saját szakmádból kihozni a legtöbbet. És hidd el, az egyetemeken csak diplomát adnak. Kedves, elfogadó természetet, biztos családi hátteret nem.

Kár ezen filóznod. Pl. az ismeretségemben több a sikeres, elégedett kozmetikus v. fodrásznő, mint tanárnő.

Műszaki műveltségű mérnökként a humán műveltségem nekem is elég hiányos, családomért dolgozok, megfizetnek, nincs időm politikára, társadalomtudományokra, kortárs szépirodalomról meg még csak fogalmam sincs, egyesek szemében ezzel én is "barbár" vagyok.