Dobnátok egy lányt a fura perverziói miatt?

Akik kérték, azoknak repültek a képek, bár van egy olyan érzésem, hogy a többség nem akarta ezt látni, illetve nem EZT akarta látni, de tudjátok, aki kíváncsi... ^^'

Valaki egyébként felvetett egy olyat, hogy az animekarakterek a valóságban talán nem is tudnának járni. Nos, ő biztosan nem : [link]

Elnézést azoktól, akik szeretik Lulut, de szerintem a Clampnek ez a sajátságos botsáska pasidizájnja hagy némi kívánnivalót maga után.

Bár a KódGéjz még szódával elmegy, de az xxxHolic nézése szabályos retinagörcsöt okozott. Na, ha valakik, akkor ezek aztán végképp nem tudnának járni:

[link]

35-ös: Hogy érted, hogy miket rajzolok pontosan? Maga a kérdés számomra nem egyértelmű. Mire vagy kíváncsi?

Belső tulajdonságok terén érdekes a dolog, ugyanis a valóságban nem vagyok száz százalékig meggyőződve arról, hogy vonzana egy ilyen beállítottságú egyén, mint "Ő".

Egy korábbi válaszomban említettem, hogy volt egy pasi, akivel majdnem összejöttük. Végtelenül negatív életszemléletű, kiégett illető volt. Sejtem én, hogy nem így született, tehát nyilván oka van annak, hogy olyanná vált amilyenné, ugyanakkor úgy voltam vele, hogy nem akarok én senkinek a pszichológusa lenni. Jómagam is stresszes vagyok, szorongok, túlságosan is sokat adok mások véleményére, hangulatember vagyok, etc., ergo úgy érzetem és érzem jelenleg is, hogy mellém nem egy zsák a foltját kaliberű emberke való, hanem pont egy erős, kiegyensúlyozott személyiség, akinek van hozzám türelme.

Az általam említett karakter antagonista, ráadásul a meglehetősen pszichopata fajtából. Agresszív, lobbanékony, képtelen önmagát (és ezáltal másokat is) elfogadni, valamennyi megnyilvánulása arra utal, hogy korábban súlyos trauma érhette, ha minden áron rá kéne húzni egy kórképet, akkor az ún. "multiplex személyiségzavar" lenne a legtalálóbb, ahogy olvasgattam, meglepő egyezések vannak. Persze, a mangaka részéről, egyszerű shounenről lévén szó, aligha volt tudatos mindez és meglehet, hogy van benne belemagyarázás is, mégis pont, hogy ettől tűnik számomra emberinek a karaktere, attól függetlenül, hogy rosszfiú. Mondjuk számomra a gonoszok mindig is érdekesebb alakoknak tűntek, mint a hősök, elvégre a hibáik, esetleges félelmeik miatt könnyebben magára ismerhet bennük az ember, mint a gyakorta agyonidealizált jó karakterekkel, ebből kifolyólag (szerintem) jobban lehet velük azonosulni.

Egyébként rájöttem egy érdekes dologra: az esetek 90%-ában még csak meg sem fordul a fejemben, hogy amikről írok, rajzolok vagy csak szimplán fantáziálok, azokat közösen műveljük. Épp ellenkezőleg, jobban beindít, ha valaki/valami teljesen más illetőt képzelek mellé. Ahogy elképzelek egy ilyen szituációt... hadd ne folytassam.

Ez szerintetek mitől lehet? Illetve jelent valamit?