Hogyan lehetne izgalmassá tenni a szürke, gondokkal teli hétköznapokat?

9,5 éve vagyunk együtt. Boldogok vagyunk, de iszonyatosan ellaposodott a kapcsolatunk. Építkezünk így minden pénzünk az építkezésre megy. Sőt az energiánk is. Párom dolgozik 17 óráig, utána még megy a házhoz és ott is csinál ezt azt kb 8 óra mire hazajön. Aztán épp csak megfürdik megvacsizunk és dől is be aludni. Sokat dolgozik, hétvégén is mindig ott van, karácsonyra tervezzük hogy beköltözünk. Beszélgetni alig beszélgetünk mert sosincs itthon, ha itthon van hamar felhergeli magát a gyerekeken vagy a pénzügyeken sokszor duzzogós és ideges. Időnként sikerül egy egy jó estét összehoznunk, mint mondjuk tegnap is, a gyerekek hamar elaludtak, együtt lezuhanyoztunk és összebújtunk, nagyon jól esett szerintem hónapok óta nem volt "ennyi" időnk egymásra. De ma már megint ingerült feszült az építkezés a pénz miatt. Ez engem teljesen kiborít, mert én úgy fogom fel hogy na és? akkor beköltözünk 2 hónappal később miért baj az? De ő már eltervezte hogy ott karácsonyozunk. Mivel tudnám egy kicsit kirángatni ebből az idegroncs állapotból? vissza akarom kapni az én páromat akivel arról voltunk híresek hogy milyen jók vagyunk ketten és most olyanok vagyunk mintha ellenségek lennénk. Sokszor egymást hibáztatjuk, bár inkább ő engem igyekszem csendben végighallgatni a hülyeségeit, de nem mindig sikerül mert elég nagyszájú vayok és visszaszólok és kezdődik a veszekedés a semmin és én érzem hogy elbeszélünk egymás mellett és ő teljesen mást mond mint amit én. Olyankor csendben megvárom hogy befejezze de annyi energiát kivesz belőlem hogy estére már nincs kedvem kedveskedni neki, megmasszírozni vagy ilyesmi mert elveszi azzal a kedvem hogy morog állandóan. Mit tegyek? Legyek mint mindig én a kezdeményező? Én legyek kedves, legyintsek a veszekedésekre? De ilyenkor meg azt érzem hogy és engem ki fog lenyugtatni? Engem ki fog meghallgatni? Valahogy azt várnám hogy együtt oldjuk meg a gondokat, de nem megy mert a legelső gond az kettőnk közt van. A sok veszekedés és a kevés pénz és idő. Mit meg nem tennék ha 100 évvel korábbi korban élnénk, ahol apjuk kiment szántani, anyjuk kapált a kertben, a gyerekek játszottak, és nem votl stressz a pénz miatt mert ami kellett azt megtermelték nem kellett divatolni, új kocsi meg új és nagy ház. úgy elmenekülnék innen valami világvégére ahol csak a család van és nincs villanyszámla meg facebook ahová olyan képeket tesznek ki ami csak a külsőségeket fényezi, ahol magáról 100db képet rak ki valaki és várja hogy rekord like érkezzen rá.... és közben azt kell mutatni kifele hogy minden rendben van minden tökéletes, tökéletes a férj a gyerekek a munka az élet. miközben egy kész szenvedés :( Miért ilyen ez a világ? Hogyan tudnám a páromat is jobban támogatni? hogy hozzam vissza a régi tüzet és harmóniát kettőnk közé?: