Mi a teendőm ezzel a pasival? Ő csodálatos én meg egy szürke, észrevehetetlen, jelentéktelen lány vagyok.

Van egy fiú akiért, annyira vagyok oda amennyire csak lehet. Sokat gondolok rá, hogy milyen jó lenne vele. Milyen jó lenne őt szeretgetni. Még álmodtam is vele. Nem is egyszer. Együtt dolgozunk, de nem közvetlenül, úgyhogy minden nap látom még ha csak pár percre is. Majd 10 év van köztünk.

Róla annyit, hogy .. gyönyörű egy pasi, magas, értelmes, okosnak tűnik, olyan nagyon édes nyugtató hangja van. Van egy kis pocija de még azt is imádom rajta, annyira édi. És az a mosoly... :) És amennyit hallottam róla, vagy ha a buszon beszélt valakivel és hallottam mit mond az alapján nagyon jó ember. És különleges, legalábbis számomra. Látok benne valami csodálatosat. :)

A legtöbb lány oda van érte, bár annyira biztosan nem mint én. :) De szerintem a legtöbben be sem mernek próbálkozni mert úgy gondolhatják mint, én, hogy ő túl jó nekem.

Már annyira nem bírok magammal, hogy ha meglátom inkább elmegyek, mert félek, hogy meglátom és beégetem magam. Ami már nem egyszer megtörtént. Valamelyik nap rám köszönt én visszaköszöntem, rám mosolygott a csodaszép mosolyával és neki mentem szabályosan a falnak. Ő édesen annyit mondott, hogy vigyázz :) Megmosolygott. Nem nevetett ki , mint más tette volna. Bár lehet gondolta, mennyire szerencsétlen vagyok. Nagyon sok ilyesmi történt már, ezért is félek még a közelében is lenni, hogy ne alázzam meg magam még jobban.

Hatalmas különbségek vannak kettőnk közt. Külsőleg, belsőleg. Nekem nincs jó alakom, nincs olyan szép arcom, nincsen olyan gyönyörű pasit elvarázsló mosolyom, fogszabályzóm is van, csúnya a hajam, a bőröm, semmit sem tudok mondani magamon ami szép lenne. Sosem foglalkoztam vele. De most egyre jobban zavar, hogy nincs esélyem, mert.. ő tökéletes. Én viszont... Kész káosz, mindenféleképp. Én se szép, sem okos, sem jó nem vagyok. És ha véletlen körbekérdezné a környezetemben élő embereket, nem mindenki lenne rólam jó véleménnyel. Régen elég.. rossz voltam.

Egy barátnőm randizgatott vele, szerinte is csodálatos ember, de félénk. Azt nem tudni miért, de nem közeledik nagyon a nőkhöz. Nem is tudom miért. Vagy lehet van neki valakije, csak inkább nem köti senki orrára. De én egyszerűen annyira szeretném őt. Mindig amikor látom, látok benne valami szomorúságot, hiába nevet, mosolyog állandóan vidám de mégis látok benne valamit ami bánthatja őt. Legszivesebben munkába menet elkapnám és jól megölelgetném :) Imádni való. És így , hogy már egy éve tetszik.. és még semmi sem történt így nem tudom mit tegyek. Mondjak le róla teljesen? Párszor ,,beszéltünk" csak oda oda szólogattunk egymásnak ha elmentünk a folyosón. Már gondoltam rá, nem egyszer, hogy mit kéne tenni, mondani neki. Nekem még sosem volt olyan igazi komoly kapcsolatom. Csak azért, hogy legalább a külsőm megtetszem neki, elkezdtem fogyózni, csinosabban öltözöm, nem copfban hanem szétengedve hordom a hajam, a fogaim szinte már egyenesek :) JÓ így sem leszek szép, de legalább tűrhetőbb. Aztán elég gyerekes vagyok, nem tudom megmutatni magam a nyilvánosságnak, olyan szürke egérke vagyok, nem nagyon merek beszélgetni, azért mert félek, hogy valami hülyeséget mondok, és azért is, mert megbámulják a fogszabályzót. Ami ritka ronda. Sok fiúval dumálgatok nem mondhatom, hogy nem, de nehezen kezdődik minden nálam. Még nőkkel is nehezen engedem el magam, mert félek, hogy nem fognak kedvelni.

Mit kéne neki mondanom? Meg merjem kérdezni van e barátnője? Csak úgy indításképp, hogy éreztessem vele, hogy tetszik nekem? Bár azután, hogy neki megyek dolgoknak már ha csak rám néz, abból lehet leesett neki. Ha meg már tudja, akkor elehet, hogy gondolja, hogy nem vagyok százas, hogy ennyire oda vagyok érte. Már hónapok óta azért nem hagytam ott a munkahelyem, mert ott van ő is. Nem nézegetem minden nap meg nem is beszélek róla senkinek, csak egy kolléganőmnek, ő is ismeri egy kicsit. Én úgy érzem, hogy belé tudnék szeretni. Tudom, hogy nem ismerem, de mégis úgy érzem ismerem. És tudom, hogy nekem ő az akiért megéri .. lenni.

Sosem tudtam igazán kifejezni magam szavakban, ezért nem tudom mit mondhatnék neki. És ha úgy adódik, hogy felkeltem a figyelmét, akkor csak leégetem magam.