Prostinál volt a férjem, mit tegyek?

32-es vagyok.

Sok férfi nem érti a női lelket. A nők legjavának már az is fájdalmat okoz, ha a párja egy másik nőt (aki nem rokon) dicsér. Főleg olyankor, ha ő nem kapja meg ugyan ezt a kedvességet, bókokat. A férfi úgy van beállítva, hogy vadásszon, ez tény. De ha nem tud az ösztöneinek parancsolni, nem tud áldozatot hozni a családért, akkor az olyan férfi ne állapodjon meg, vagy olyan nőt keressen, aki tolerálja a félrelépéseit. (Pl. kompenzálja anyagi biztonsággal, ajándékokkal, stb. - nem tudom az ilyen nőknek milyen igényeik vannak).

Az én párom pl. természetesnek vette, hogy vagyok, értem már nem kell harcolni, nem kell bókolni, elismerni, viszont párszor elismerően beszélt az exéről. Belőlem ez olyan reakciót váltott ki, hogy "persze, mert ő volt a csodálatos, és biztosan én ezért nem kapok bókokat, mert én az ő szemében vacakabb nő vagyok, ergo: engem nem szeret annyira mint őt." Már ezen nagy vita támadt. Ha megtudnám, hogy félre lépett, nem tudnám megbocsájtani, undorodnék tőle, és ha maradnék, csak a gyerekek miatt kapna esélyt, de semmi nem lenne már olyan, mint régen.

Szuperjó, kiacsarkodtad magad. És ha már megtörtént a baj, akkor kinek lesz jó, ha mindent borítasz? Neked? Neki? A gyerekeknek? Vagy...?

Tényleg megbocsáthatatlan?

42es,szerintem megbocsájthatatlan...

És mindenkinek jobb egy tisztességes különlét,mint egy hazug együttlét.

Legalábbis szerintem.

A félrelépő szemszögéből nézve biztosan azoknak van igazuk, akik úgy gondolják, hogy meg kell bocsájtani, és úgy kell tovább élni, mintha sosem történt volna semmi. De a megcsalt szemszögéből nézve ez már más kérdés.

A házasságát rendbe tudja hozni a kérdező. Lehet, jó kapcsolat lesz még ezután is. Kérdés, hogy az összetört szívét meg tudja -e gyógyítani. Remélhetőleg azt is sikerülni fog.

Kérdező! Mi lett végül veletek?

Nekem fél éve kellett ezt elviselnem (20 éves vagyok) egy másfél éves kapcsolatban. Nyilván nem ugyanolyan horderejű, mint nálatok, én megbocsátottam neki, de a bizalmam teljesen elveszett, én is megcsaltam. Kár volt mellette maradni, az első hetekben tiplizett és mindent megtett értem, aztán amikor újra ott voltam neki, már hozzá is szokott, és simán el tudom képzelni, hogy megint megteszi (mi nem élünk együtt, hogy ellenőrizgetni tudjam). Ez fél éve történt, azóta is félig-meddig vele vagyok, de nem tudtam kiheverni, ami történt.