Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Akit úgy hagytak el, hogy meg szerelmesek voltak, hogy bírták ki?
Velem most azt hiszem, ez fog történni. Két dolgot mondott, amik borzasztóan fájnak: egyrészt hogy rájött, hogy mégsem akarja, hogy én legyek a gyerekei anyja, másrészt hogy már inkább túlórázik a munkahelyén, minthogy hazajöjjön hozzám, és nem akar így élni.
Én nagyon igyekszem, hogy megfeleljek neki, de hiába. Talán igaza is van, hogy ezt nem kellene erőltetni. Teljesen kifordultam magamból, hogy olyan nővé váljak, amilyen neki kell. És még így se vagyok elég jó. Nem is leszek soha. Abban bíztam, hogy elfogadja a hibáim, de nem. Nem is nagyon szeretett soha, csak az igyekezetem értékelte, ezt tudom. Szóval tényleg lehet, hogy jó döntés külön folytatni.
De borzasztóan szeretem! Soha senkit nem szerettem még ennyire. Nem lángoló tiniszerelemmel, hanem olyan "az életem is odaadnám érte" szerelemmel. Amikor mondta, amit fent írtam, iszonyú fájdalmat okozott. Napokig alig tértem magamhoz. Mert annyira érződött belőle, hogy nem szeret, hogy a terhére vagyok.
Hogy lehet ezt kibírni? Hogy lehet ezt elviselni? Értek már csalódások, fájdalmas dolgok az életben, de ennyire még soha semmi nem fájt. Csúnya dolog ilyet leírni, de még egyetlen szerettem halála sem volt ennyire borzasztó.
Felakasztottam magam a hinta ágy oszlopára, de nem bírt el és leszakadt velem együtt, azóta megbékéltem
20/F
ezt én is átéltem de sajnos menni kell tovább és nem ezen rágódni
az enyém sikersztori, mert 2 hónap hánykolódás és sirás után rátaláltam a mostani páromra akit úgy érzek az előzőnél is jobban szeretek. Pedig azt hittem annál jobban nem lehet szeretni:) Én kivánom, hogy legyél mihamarabb túl ezen és találd meg te a is a neked való társat
2 napig nem ettem semmit, hetekig kínlódtam, aztán végül erőt vettem magamon. A képei sokáig megvoltak, de fél év után kb. töröltem azokat is.
Kigyúrtam magam, kimentem Németbe nagy pénzért dolgozni, vettem komoly menő autót, jó ruhákat és magamra erőltettem a pénzes bunkó paraszt csávót.
Azóta csak alkalmizok, alázom a nőket és még is jönnek. Érdekes..
23/F
Szívből együttérzek veled! Most biztos nagyon nehéz megélned a mindennapokat. Ez olyan, mintha meghalt volna az illető. Számodra legalábbis meghalt. Ezért azt tanácsolom, hogy gyászold meg ezt a kapcsolatot.
Ha most sírnod kell, akkor sírj! Most lehet, szabad, most kell. Mikor, ha nem ilyenkor?
Ne szégyelld a könnyeidet, mert bár most még feneketlennek érzed a fájdalmadat, idővel azért enyhülni fog. Minden elsírt könnycsepp egy kis megkönnyebbülést hoz. Aztán majd lassan elapadnak a könnyeid.
Ne felejtsd el őt. Igenis maradjon meg neked az emléke. Bizonyára voltak csodálatos pillanatok. Ezeket őrizd meg a lelkedben.
De ne keress kibúvókat, hogy miképpen lehetne mégis folytatni, mert ha olyanokat mondott, amiket leírtál, akkor ez a kapcsolat menthetetlen. Nem tehetsz mást, mint el kell engedned őt.
Lassan pakolgasd el azokat a dolgokat, amik rá emlékeztetnek. Lehet ezt lassan is, minden nap egy-egy tárgyat elteszel. Valahogy fel kell dolgoznod a gyászt. Ez el fog tartani akár egy évig is.
Azt tudnám tanácsolni neked, hogy eszedbe ne jusson most beleugrani hirtelen egy másik kapcsolatba. Az a mondás, hogy kutyaharapást szőrivel, nem igaz. Csak újabb sebeket szereznél, hiszen nem állsz készen egy új kapcsolatra.
Most sirni kell, zokogni, kiadni a fájdalmat. Meggyászolni azt, ami elmúlt.
Bárhogy történjék is, a méltóságodat soha ne veszítsd el. Mindig büszke nő maradj, még ha meg is szakad a szived közben.
Később majd rájössz, hogy minden úgy van jól, ahogy van. Ha majd megnyugodva visszanézel az életednek erre a szakaszára, meglátod, jobban is jártál, mintha vele maradtál volna. Milyen férj, milyen apa lett volna, ha együtt maradtatok volna? Biztos megcsalt volna, és csak még több keserűséget okozott volna. Nem lehettél volna boldog mellette.
Jobb ez így, hogy most lett vége.
Kívánok neked sok-sok erőt a mostani keserves időkben!!
Nagyon megértelek. Azon kívül, hogy gyászolni fogsz (nagy valószínűséggel), próbálj magadra figyelni - hogy mit csinálnál, ha valaki mindennel együtt elfogadna? Úgy értem, ha nem kellene magadból kifordulni?
Tudom, nagyon tudom, miről beszélsz, még szinte én is benne, és nagyon fáj.
De légy önmagad. Kezdd el tanulni szeretni magad, és értékelni, hogy pont olyan vagy, amilyen.
Nem tudhatod, mi lesz a közös történetetek vége legeslegvégül, de hidd el, valójában nagyon nagy teher tud lenni valakinek, mikor a másik teljesen feladja magát "érte". Ha valaha együtt lesztek (vagy maradtok) még, akkor sem így kéne. Én nagyon szurkolok.
(Az első válaszoló meg egy éretlen barom, ne törődj vele.)
Köszönöm a válaszaitokat! Megpróbálok erős lenni. Bár pont az előbb gyengültem el (reggel úgy indult el itthonról, hogy "majd jön", és most már nem bírtam tovább, felhívtam, azért is mert aggódtam érte, hogy minden rendben van-e. persze rendben van, jól érzi magát és még esze ágában nincs hazajönni hozzám).
Most azt hiszem, azt várja, hogy én mondjam ki az utolsó szót. Öntudatos, tartással rendelkező nőként ki is mondanám. De nincs erőm. Nagyon rossz, ha még harcolni akarok érte? Annyi mindent megtettem, annyi mindent beleadtam ebbe, nem akarom feladni. Ez megalázkodás?
Szia!
Átéltem mindazt,amit Te most.Tudom,milyen érzés.Mint amikor az ember szívébe beledöfnek egy hatalmas,éles kést,és benne hagyják,miután jó alaposan megforgatták.Tudom,mennyire tud ez fájni.Viszont hidd el azt,hogy ennél az embernél,aki ekkora fájdalmat tudott okozni Neked,Te jobbat,többet érdemelsz!Fogd fel úgy,hogy most megszabadultál egy Hozzád méltatlan embertél,és jönni fog valaki más,aki teljes szívéből,őszintén fog szeretni.
Sok erőt és kitartást kívánok Neked!
Én viszont nem értem.
Mióta ilyen a kapcsolatotok? Sosem szeretett, vagy időközben romlott meg? Miért nem vagy neki elég "jó"? És neked miért jó, hogy semmibe vesz? Te eddig nem láttad, hogy nem szeret?
Nem akarlak megbántani, de amit leírsz, az nem szerelem, hanem rajongás inkább. Egy normál, felnőtt párkapcsolatban észreveszi az ember, ha valami nem jó. Te viszont a sz*rban is kúszol utána, holott láthatólag nem érdemli ezt meg. Ez nem más, mint az önbecsülés teljes hiánya, és a rajongás szeretettel való összetévesztése.
Egy pszichológus sokat tudna neked segíteni, mert ami számodra a fájdalmat okozza elsődlegesen az nem ez a férfi, hanem te magad, a saját lényed semmibevételéből fakadó kisebbségi komplexus, mártírhajlam, és a megalapozatlan, rajongó érzelmek, melyek ilyen esetben általában inkább alapulnak valamilyen fantázián, mint valóságon.
Már másnak is ajánlottam: menj el családállításra. Féderer Ágnest nagyon ajánlom, www.rendszerakademia.hu
Ez a módszer arra jó, hogy gyors, most adhat választ sok mindenre.
Megnézhetitek, miért ragaszkodsz éppen hozzá ennyire, és miért ilyen módon?
Esetleg utazz el egy barátnőhöz, ismerőshöz hétvégére, adj magadnak időt a gondolkodásra.
Elég fura a kivárós módszer a "párod" részéről, ezt is átéltem.
Ha nem tudsz most szakítani, ne tedd. Nyugodj meg, és keress segítséget, amivel magadat elkezdheted növelni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!