Hogy jutottatok el addig a pontig, hogy elváltatok attól az embertől, akibe anno annyira szerelmesek voltatok, hogy együtt akartátok leélni az életeteket?

A válások oka nem feltétlenül a csúnya másik átvágása.

Van olyan is,hogy idővel 5,10,20 év múlva annyira megváltoznak,hogy egyszerűen kevés lesz a "kapcsolódási pontjuk" és,ha ehhez kellő intelligencia párosul akkor szépen elválnak,de attól még tartják egymással a kapcsolatot.

igaz, boldog házasságban élek, és 8 éve vagyunk együtt, várjuk a közös gyermeket is, de engem is foglalkoztat ez a kérdés.

valamennyire persze kihűlt a kapcsolat, a kezdeti lángolást, őrült szerelmet nem lehet fenntartani, és ha valakik hamar mennek szét, szerintem ott az a baj, hogy a szerelmen kívül semmi más nem tartotta össze őket.

azt hiszem, igaz, hogy az ellentétek vonzzák egymást, de csak addig működik egy olyan emberrel, akivel semmi közös nincsen bennetek, amíg szerelmesek vagytok.

a másik eset ami most eszembe jutott, hogy van közös érdeklődés, a szerelem elmúlását is kibírja a kapcsolat, és egy idő után a mindennapos problémák, a fásultság, a gyereknevelés, az állandó lemondások, a kevés pihenés és szórakozás hatására azt veszed észre, hogy ránézel a párodra, és semmi...eltűnt amit éreztél, és nem érted mikor és hol, csak azt, hogy vége.

ez lehet az, amikor elsiklanak a probléma felett, amikor elkezdődik. nincs energia, idő, pénz, kedv, stb ahhoz,hogy megelőzzék.

nehéz lehet valakivel 30-40 évet leélni, gyermekeket nevelni, a problémákat átvészelni és közben "szerelmesnek", fiatalnak maradni.

egyébként azt hiszem az is benne van a pakliban, hogy hajlamosak vagyunk a kudarcainkért másokat hibáztatni.

és ha 20 év után visszanéz, és sok nehézséget, rossz anyagi körülményt lát, tartalmatlan, állandóan munkával teli éveket, talán sokan a párjukat hibáztatják. és kivetítik rá a frusztrációjukat.

Felismertem azt a rossz érzést ami első perctől bennem volt, valami nem tetszett..de sokáig hitegettem magam, úgy 12 évig, bizonygattam, hogy ekkorát nem tévedhet az ember. Van amikor de...

Ez nem is elhidegülés volta részemről, hanem végül undor, válásnál meg felszabadultság...hogy végre vége. 3 közös gyerekkel mondom ezt és akiket azóta hébe-hóba akar látni...születésnapokon, kizárólag.

"em tudom elképzelni, hogy olyannyira elhidegüljek a páromtól, hogy elhagyjam. "

Egy embernek nem kell elhidegülnie, illetve nem törvényszerű, hogy elhidegül attól, akit elhagy.

Vannak kivételek. Viszont a kérdezősködésed ami nem utal intelligenciára, én a helyedben visszavonnám. Mert két ember olyan belső magánügyébe próbálsz vájkálni(már aki hagyja) ami nagyfokú unintelligenciáról tanuskodik.

A múltkor nyilatkozta egy nő a tv-ben, hogy ő nem tudna "beleszeretni" csóró pasiba!

...és nincsen ezzel egyedül.

Vagyis nagyon sok nő számítóan és hideg fejjel irányítja azoknak a körét, akikbe ő egyáltalán "bele tudna szeretni".

Azután ha megkaparintotta a kiszemelt vagyonos pasit,

már nézelődik is a következő után, akit szintén csak egy lépcsőfoknak használ majd.

Biztosan ismerős a mese amit ilyenkor mondani szoktak,

hogy elmúlt a "szerelem" mert nem tudta megadni neki a pasi, ami egy nőnek kell...