Miért gondolják azt azok a volt feleségek, akiket egy új kapcsolat miatt hagytak ott, hogy kizárólag a "harmadik" tehet mindenről?

Szerintem azért, mert könnyebb mást hibáztatni, mint saját magukat.

Ha egy kapcsolat rendben van, akkor nincs olyan harmadik, aki tönkre tudná tenni, ha meg egy harmadik megjelenése elég, akkor ott már jóval elötte is gondok voltak. Természetesen ez NEM jelenti azt, hogy a feleség hibás abban, hogy elromlott a házasság, de azt azért észre kellett volna vennie, hogy valami nem stimmel.

A "harmadik" mentségére meg csak anyit mondanék, hogy sokszor nem tudják, hogy a férfi nem szabad, amikor meg rájönnek, akkor már túlságosan bele vannak bonyolódva a kapcsolatba, és nem sikerül kilépniük.

Szerintem viszont más a helyzet, ha már vagy külön élnek (külön lakásban is), vagy folyik a válóper, mert ebben az esetben már nincs tényleges házasság, csak a hivatalos oldal nincs még lezárva. Azt meg nem tartom feltétlen elvárhatónak, hogy 2-3 évig legyenek türelemmel, mier lezajlik a válás - mert ez azért elég gyakori idötartam, ha nem közös megegyezéssel válnak.

(Egy elvált feleség, és nem harmadik)

Hááát, anno én is azt gondoltam, hogy a 3. az aki mindenről tehet. Aztán itt leírták elöttem, hogy ja..valahogy nem kellene egy olyan pasival kezdeni akiről tudják tartozik valakihez. Ma már tudom, hogy az a szerencsétlen 3. aki tudta, hogy én vagyok de valamiért nem érdekelte szívességet tett nekem. Az élet is, mert még nem volt kisporonty és papíron nem voltunk házasok. Szerencsétlen 3. örült, hogy valaki szóba állt vele és az exem is egy önsorsrontó jószág. A kellemetlen csak az volt, hogy amikor már túl voltak egymás nagyon szeretésén, akkor ex nagyon vissza akarta pedálozni magát. Eszébe sem jutott -mert önző- hogy mennyire megbántott. Magának könnyebben megbocsát az ember.

Később közös ismerősöktől hallottam vissza, hogy mindenkinek elmondta, hogy az azóta férjem elszeretett tőle...nem tudom mi volt abban a szégyen, hogy egy bojler típusú nővel ragadt össze egy időre...???? Szóval csúnya dolog átvágni a másikat gyávaságból.

Nem azt gondolják, de amikor az ember(lánya) épp egy - nyilván - megingott kapcsolatot szeretne megerősíteni, nem jön jó, de rendszerint épp a legrosszabbkor érkezik egy harmadik, aki beleártja magát a házasságba. A házasságba, amit talán meg lehetne menteni, ha nem hozná oda a balsors épp a legrosszabbkor azt a "r.cot".

Ha palántát nevelsz, és épp megmentetted a hernyóktól, mikor elveri a jég - a jeget hibáztatod.

Ha épp új koronát csináltatnál a fogadra, mikor kiveri a szomszéd, a szomszédot hibáztatod! Nem? Pedig a fogad már úgyis rossz volt - de még a tiéd. Meg lehetett volna menteni, úgy-ahogy, de jobb lett volna mégis.

Ráadásul a gyerekekkel senki sem törődik. Mert a gyerekeknek mégis jobb a szüleikkel. (Persze nem akkor, ha alkalmatlanok szülőnek, normál esetre gondolok) Sokkal jobb. A gyerekek nagyon sokat veszítenek a válással, a legnagyobb jóakarat mellett is, elkerülhettelen a veszteség. És kárpótolhatatlan.

Egy elvált anya, aki anno örült a válásnak (pedig nem is én akartam válni)

(de aztán láttam, amíg felneveltük a gyerekeket, mennyi kínt okozott ez nekik.Sokkal jobban illik hozzám a mostani férjem, de ha újra kezdeném, minden áron együtt maradnék a gyerekek apjával, legalább, míg felnőnek.)

A harmadik beleártja magát egy család életébe. Bekavar. Miért nem várhat, míg ők rendezik az életüket? S esetleg szabaddá teszik magukat?

Vannak férjek, akiket a feleség hagy el egy harmadikért... Ilyen az én bátyám. A volt felesége lelépett a főnökével, vitt mindent. Pénzt,bútort,gyereket. Hagyott egy jókora jelzálog hitelt, + egy totál összetört embert. De a tesóm sosem mondta, hogy a harmadik a hibás. Lehet azért van, mert a válás után nem sokkal megismerkedett a mostani párjával, nagyon szépen élnek, tök büszke vagyok rá,mert szépen építik az életüket, van egy huncut unokathugim is:)

Van élet a válás után, bárki is a hibás. Nem szabad azzal időt fecsérelni, hogy azt keresi az ember ki a hibás, tudni kell tovább lépni mindegyik félnek.