Hogyan felejthetném el a múltat?

Ilyenen mi is keresztülmentünk a házasságunk alatt, és gondolom még nagyon sokan. Nem könnyű elfelejteni a bántást, a csalódást. Nagyon tudatosan kell figyelmeztetned magad, hogy az már elmúlt. Vannak csoportok, meg jógatechnikák is meg agykontroll... meg egy csomó ilyen "praktika", amivel az ember a jó felé tud fordulni.

És tudnod kell, hogy szinte mindenkinél van ilyen, de a kapcsolatotok többet ér, mint az a rossz időszak.

Mérlegre kellene tenned, hogy a régi sérelmek, vagy a mostani "nem is lehetne csodásabb" nyom többet a latban. Az óvatosság nem árt, de felesleges a sérelmeidet "dédelgetni", ha a másik láthatóan mindent megtesz azért, hogy elfelejtesse a rossz időszakot.

Amúgy nem nagyon értem én sem; ti most legjobb barátok vagytok sok közös programmal, vagy egy párt alkottok? Mert nem teljesen mindegy.

Akkor nem igazán értem a problémádat. Barátok vagytok, akiknek volt egy átmeneti, rossz időszaka. Túl vagytok rajta, és most minden oké. Mit kéne erről tovább beszélgetni? Vagy mit vársz a barátodtól? Mivel kéne még jóvá tennie azt, amin közös elhatározással túlléptetek, különben nem lennétek már barátok, max ismerősök?

Biztos, hogy ez csak ilyen öribari ügy? A részedről is?

Nem a kapcsolati státuszotokon akartam rágódni. Csak a kiírásod tartalma miatt kérdeztem. Így inkább azok szoktak írni, akik egy párkapcsolatban élnek át valami komoly problémát. Aztán kibékülnek, de a bizalom megrendül. És hiába szeretnék mindketten, a jelenre koncentrálni, a múlt sérelmei megmaradnak.

Ezen legfeljebb addig fogsz rágódni, amíg nem találsz párt magadnak, az meg csak-csak nem 4 év múlva lesz:-)) Akkor már az lesz a legfontosabb, hogy ő legyen a testi-lelki legjobb barátod, és társad.