Felhozni a múltat vagy tovább szenvedni, hagyni az egészet?
Szeretnék egy kis "közvélemény-kutatást" csinálni. Ti mit tennétek az adott esetben: van A személy, aki évekkel ezelőtt elég komoly érzelmi válságba került B személy miatt (B személy tudtán kívül). Ez az érzelmi válság nem múlt el nyom nélkül, mai napig rengeteg kérdést vet fel A személyben, konkrétan egy kész lavina indult el az életében.
Ebben az esetben mit tehet A személy? Hagyja, hogy valahogy majd csak kikopik belőle az emlék, majd csak lecsöndesedik benne minden, de a kérdéseire nem kap választ. Vagy választ kaphat a kérdéseire, pontot tehet a dolog végére, továbbléphet a fejlődés útján amennyiben felkeresi B személyt (aki akaratlanul és tudatlanul indította el évekkel azelőtt az érzelmi lavinát A személyben). Ez az opció viszont igencsak aggályos. Egyrészt A személynek, másrészt B személynek, akinek ez sokkot okozhat (és nem csak a felkeresés, hanem sokkal inkább a nyers valóság és az évekkel azelőtti dolgok, amikről B személy valószínűleg mit sem tudott).
Ti mit tennétek ebben a helyzetben? Megkímélnétek magatokat és a másikat egy ilyen szembesítéstől (komoly és elég különc történet), vagy meglépnétek az önmagatok fejlődése érdekében, úgy, hogy beláthatatlan következményei lehetnek mindkét félre nézve, talán a "tudatlanabbikra" még inkább, hatványozottan igaz ez a beláthatatlan következmény (hogyan reagál, képes-e túltenni magát stb.)?
Előre is köszönöm a válaszokat!
Jó én is megkérdezem hogy miről is van szó akkor?:)
Mert nem mindegy hogy miről szól sztori mert szerintem nem mindegy....
oké eddig annyi világos, hogy te az A személy vagy... de ez egy anonim oldal, senki sem fogja bánni, ha adsz egypár konkrétumot, mert így elég nehéz válaszolni.
és sok dolog a világban helyzetfüggő
Na nekem erről a reménytelen szerelmeim esetei ugranak be, most is van egy ilyenem...
Konkrét szituk:
Még fősulis koromban szerelmes voltam egy társamba. Nem tudott róla, nem tettem semmit az ügyért, csak örlődtem. Évekkel később is még, nem is tudtam valós ostromlókra tekinteni. Úgy éreztem, ha nem mondja a képembe, hogy semmi esélyem, akkor életem végéig reménykedtem volna. Ezért gondoltam egyet, vicces, nem vicces, kinyomoztam a számát és felhívtam. Ügyesen le is koptatott, de nem fájt annyira, inkább megnyugodtam. Tovább tudtam lépni, alakult is valós kapcsolat mással, még ha nem is volt a nagy ő...
Aztán cseten ismertem meg valakit, s ugyanez a szitu, hót belézúgtam, majd miután nem beszéltünk, még hónapokkal később is a fejemben volt. Kellett, hogy azt mondja, nem... Ezért írtam neki, és nagyon kedvesen megindokolta... Szóval szép lassan tovább tudtam lépni.
Aztán most ugyanez a netes eset áll fenn, de próbálok ezen magamtól túllépni. Nem nagy sikerrel...
Nem tudom neked mi a probléma és milyen lavina lenne. Ennek függvényében meggondolandó a tennivaló. Én csak magamban akartam pontot tenni, azzal, hogy felkerestem e két személyt, nem okoztam nekik lavinát. Talán kicsit mosolyogtak és nőtt az önbizalmuk, ennyi.
Ennyiből egyedül az biztos, hogy A személy jól tönkretette a dolgot már évekkel ezelőtt, amikor nem szólt B személynek.
Hogy most szóljon-e?
Ennyi alapján nem lehet megmondani, mert sok mindentől függ. Pl milyen kapcsolat volt akkor A és B között? Milyen a kapcsolat most? Na és persze miről van szó?
Mindenesetre elméletileg nem tartom szép dolognak egy olyan dolgot felhozni, ami évek óta elavultnak számít, főleg ha már nincs is közötök egymáshoz.
Persze ha pl egy gyerekről van szó, az más :)
Ez esetben, szerintem ne mondjon semmit a barátnőd.
Bár még mindig függ attól, hogy B mit érzett A iránt akkor és most.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!