Felhozni a múltat vagy tovább szenvedni, hagyni az egészet?

Szeretnék egy kis "közvélemény-kutatást" csinálni. Ti mit tennétek az adott esetben: van A személy, aki évekkel ezelőtt elég komoly érzelmi válságba került B személy miatt (B személy tudtán kívül). Ez az érzelmi válság nem múlt el nyom nélkül, mai napig rengeteg kérdést vet fel A személyben, konkrétan egy kész lavina indult el az életében.

Ebben az esetben mit tehet A személy? Hagyja, hogy valahogy majd csak kikopik belőle az emlék, majd csak lecsöndesedik benne minden, de a kérdéseire nem kap választ. Vagy választ kaphat a kérdéseire, pontot tehet a dolog végére, továbbléphet a fejlődés útján amennyiben felkeresi B személyt (aki akaratlanul és tudatlanul indította el évekkel azelőtt az érzelmi lavinát A személyben). Ez az opció viszont igencsak aggályos. Egyrészt A személynek, másrészt B személynek, akinek ez sokkot okozhat (és nem csak a felkeresés, hanem sokkal inkább a nyers valóság és az évekkel azelőtti dolgok, amikről B személy valószínűleg mit sem tudott).

Ti mit tennétek ebben a helyzetben? Megkímélnétek magatokat és a másikat egy ilyen szembesítéstől (komoly és elég különc történet), vagy meglépnétek az önmagatok fejlődése érdekében, úgy, hogy beláthatatlan következményei lehetnek mindkét félre nézve, talán a "tudatlanabbikra" még inkább, hatványozottan igaz ez a beláthatatlan következmény (hogyan reagál, képes-e túltenni magát stb.)?

Előre is köszönöm a válaszokat!