Miért nem érti meg a férjem, hogy nem akarok többet szenvedni, nem akarok próbálkozni egy ideig?

Nem csak te vesztetted el,ő is. Lelkileg neki ugyanolyan veszteség, csak most a saját fájdalmadtólnem veszed észre az övét. Az ő megoldása ennek feldolgozására, egy új próba lenne.A tied nem.

Egyszerűen mondd meg neki, hogy rendben, később újra, de most szükséged van párhónapra.

És értsd meg őt is, Ő is elvesztette a babáját.

Mit tehetnék?

Hát elöször is mond meg a magadét a hülye férjednek,hogy lelkileg ez neked nehéz és kell egy kis idő,én megértem hogy ennyire szeretne gyereket de azért felfoghatná milyen érzés ez neked.Ha nem tetszik neki ne foglalkozz vele,ha a Te lelked nincs kész egy újjabb terhességre akkor a tested sincs és akkor csak ujjab kudarc jön,jöhet.Ami nem megy nem kell erőltetni.kitartás. :-)

21/N

Férfinél ész érv kell.

Mondd meg neki, hogy a sikeres fogantatáshoz lelkileg kell pihenő, hogy nagyobb legyen a siker.

Ha erőlteti, akkor félő, hogy nagyobb eséllyel vetélsz el.

Egyet értek az elsővel!

Esetleg kérd meg úgy e pár hónap szünetre, hogy elmondod te most ki vagy készülve lelkileg, tudod ő is. Viszont úgy érzed, ha most hamarosan újra összejönne egy baba, akkor nem tenne jót az ő kicsi épségének, egészségének, ha az anyja idegileg totál kész van. Ezt a kicsi megérzi, és nem a legjobb számára. Kérnél pár hónapot még összeszeded kicsit magad, és utána testileg, lelkileg megújulva újból bele tudnátok vágni a próbálkozásba teljes szívből.

Szerintem ha nyugodtan leültök ezt megbeszélni valahogyan így, akkor biztosan meg fogja ő is érteni. Esetleg még az is mondhatod, hogy mivel ő is elveszítette (attól, hogy nem ő hordta), nem szeretnéd ha rövid időn belül újból át kéne ezt élnetek mind a kettőtöknek Biztosan neki is jót tenne egy kis lelki "nyugalom", még feldolgozzátok kicsit ezt.

Ilyet még nem is hallottam, tudtommal orvosilag sem ajánlják az azonnali újbóli próbálkozást, és itt is szoktak minimum 6 hét türelmi időt ajánlani, mert mégiscsak sérültek odabent a dolgok...

Egyébként az orvos nem mondta mi az oka a vetélésnek? Kivizsgáltak egyáltalán? Mert ez így azért nem normális. Egyébként bocsi, nem akarok beleszólni, csak szerintem ez már így túl sok a puszta véletlenhez, lehet valami probléma van mögötte, amit meg kellene szüntetni.

Szerintem sem érzéketlen bunkó a férjed, egyszerűen csak ő így képes túltenni magát a kudarcon. Nem akarja feladni, nem akar a veszteségre és annak feldolgozására koncentrálni. Szerintem nagyon szeretne babát, és őt is nagyon megviseli ez az egész.. csak ő el akarja nyomni magában az ezzel kapcsolatos érzéseket.

Elhiszem, hogy nagyon rossz lelki állapotban lehetsz, de ne add fel a reményt, biztosan lesz közös babátok hamarosan. Nem tehetsz róla, és a férjed sem tehet róla, hogy ilyen helyzetbe kerültetek, biztosan nem így terveztétek..

Szerintem nyomj a kezébe egy naptárat, és jelöld be rajta mondjuk júl.1-ét, mint a következő próbálkozásotok időpontját. Biztosítsd, hogy nem adod fel, és próbálkozni fogtok, ameddig csak kell, de szükséged van egy kis időre, hogy regenerálódjon a tested/lelked, mert ha erőltetitek, akkor sokkal valószínűbb, hogy ismét megismétlődik a korábbi eset.. Márpedig a harmadik alkalommal sikerülni fog! Kérjetek tanácsot több helyen, olvassatok könyveket, tegyetek meg mindent, ami tőletek telik, hogy a következő alkalommal jobbak legyenek az esélyeitek! Ha a férjed látja, hogy egyetlen pillanatra sem mondasz le a gyerekről, akkor megérti majd, miről is szól ez az egész.

Tényleg igaz, hogy ő is elveszítette azt a babát. A te testedben játszódott le ugyan, de neki sem lehetett egyszerű, hogy tőle függetlenül játszódnak le az események, és ő nem tehet semmit. Te legalább harcolhattál érte lelkileg, de ő csak végignézte az egészet..