Meg lehet bocsájtani ezt a hazugságot?

"Apu azt a kikötést tette neki, hogy ha megbukik akkor nem lakhat velünk. Ill. velem. "

Bocsi, de ez olyan nevetséges. Az igaz szerelmet nem ehhez mérik. Ráadásul nehogy már a párom apukája kikösse, hogy mikor és milyen feltételekkel lehet a fiával. A hazugság persze nem volt szép - de amilyen nevetséges a kikötés, olyan nevetséges lenne ezért a szakítás.

(Leírás alapján elég fiataloknak tűntök - talán korai még, ha ilyen apróságokon fennakadtok. Az élet ettől sokkal keményebb.)

Én nem igazán jöttem rá a leírásból, hogy itt ki a lány, ill. fiú.

De arra igen, hogy itt a kelleténél jóval több volt az "apu, anyu"...

Miért itt készt tanácsokat mikor úgyis az anyád dönti el a kapcsolatotok végét, gondolom ő még soha életeben nem hazudott meg nem hibázott...

Mondd meg anyudnak, hogy te szereted őt és ne a saját sértettségéből adódóan rombolja már a kapcsolatotokat. Felnőtt fejjel nem képes megbocsájtani egy ilyen apróságot? Majd legközelebb sikerül a vizsgája, van aki 10-szer is megbukik mire jogsija lesz.

Azt tudom csak leírni, amit az ő helyében tettem volna.

1) Gőzerővel készültem volna a vizsgára, méghozzá látványosan. Ugyanis lehet, hogy tényleg tisztességesen felkészült, és idegeskedés vagy bármi más miatt hasalt el, de ilyen helyzetben, ha a párom apja kikötést tesz, a legelemibb és legegyértelműbb, hogy LÁSSA is mennyire gürizek a vizsgáért. Ha kell, egyik szabad hétvégéjén megkérem, jöjjön ki velem városba, segítsen, 1 max 2 óra, vagy ha elméleti részen bukott, és úgyis hajnalig tanulok, hiszen fontos a párom és beleadok mindent, akkor tudassam is hogy tessék, én hajnalig tanulok, tényleg nem veszem félvállról.

2) Igen, a hazugsággal van itt gond, már csak azért is, mert egy ilyen helyzetet pont hogy a javára fordíthatott volna. Odaállt volna apád elé, és mint férfi a férfival megbeszélhette volna, "nézze, teljesen őszínte leszek, tudom mi volt a megállapodás, és megpróbáltam, de elhasaltam. Letagadhattam volna ezt, és hazudhattam volna, de jobbnak láttam a becsületes és egyenes utat. Szeretnék maradni, de megértem ha elküld".

Elmondom neked, garantáltan működött volna.

Lehet hogy etikátlan válasznak tűnik mindez, de hidd el, inkább csak talpraesett.

Az, hogy eltitkolta, majd másfél hónap alatt SEMMI terve vagy megoldása nem volt, vagy legalább kihasználta volna a plusz időt arra, hogy összeszedje a bátorságát és utólag vallja be, szerintem itt a bökkenő.

Hibázott, ez tény.

Ha látod rajta, hogy próbál megoldást keresni, aktívan, ÖNERŐBŐL, akkor van értelme.

De ha másfél hónapos sumákolás után semmi másra nem futja, mint boci szemekkel nézni, vagy sajnálkozni, akkor nincs miről beszélni.

Mert az egy dolog, hogy nem csak a szüleidet, de téged is becsapott, ez is rossz, de ez még megbocsájtható, mert ez lehetett tényleg félelem, mert lehetett szégyenérzet. Ez emberi gyengeség, egyszer mindenkivel megeshet.

De nem érezni itt, hogy harcolt volna érted azon túl, hogy szomorkodik, meg "dejólennehamaradhatnék". Ez pedig már gond, és így már tényleg felmerül van-e értelme.

szerintem a kérdés feltevője a lány

egyébként meg nem igazán érthető ez az egész együttélés ... olyan, mintha két nagyon tiniről lenne szó, akkor viszont nem értem mire fel élnek együtt

#1 vagyok

Én csak tényleg azt nem értem, hogyha ketten egy pár! akkor mégis? mi a fene köze van anyunak meg apunak hozzá, hogy egy barátnő/barát miből hogy vizsgázik? Ahhoz sincs közük, hogy bármire felelősségre vonják!!!

Az én szüleim a párom nem vonhatnák felelősségre, nem számoltathatják el, semmi közük hozzá! És nekem! mint a párom "párjának" ( <-- ez most itt hülyén hangzik!) kutya kötelességem megvédeni a párom, mert ez szinte egy új család a párommal!

Most ezt lehet így jól összezatyultam. Lassan olvassátok!