Ti hogy másznátok ki ebből? (Párkapcsolati kérdés. )

13-as vagyok

A volt feleségem is írhatta volna helyetted a válaszod. Nagyon hasonló helyzetben voltunk, csak a számok nem passzolnak teljesen.

Én nem éreztem, hogy ő a nagyon nagy Ő, de jól kijöttünk. Ő jobban szeretett engem és jobban vágyott házasságra is. Nem terrorizált, de volt nyomás. Nem kell látványosan szenvedni, kevesebből ért az ember.

A mi házasságunk tovább tartott, de már bánom, hogy nem korábban váltak el az útjaink. Én elhittem, hogy ennél lehet jobb kapcsolatom és esetleg egy második házasságom. El kellett kezdenem újra felépíteni az életemet.

Az egészből azt tanultam, hogy nem elégedhetek meg azzal, ha csak "jól elvagyunk". Ez ugyanis nem boldogság. Persze mindenkinek mások az igényei, de nekem tüzesebb kapcsolat kellett.

Abban a helyzetben voltam, amiben a férjed. Lehet, hogy az okok egészen mások nála, de magamnak is nagyon sok idő telt bevallani, hogy nem tudok boldog lenni a feleségem mellett.

Hidd el, hogy van az őszinteségnek egy másik szintje. Ha beszéltek ezekről, akkor van rá esély, hogy őszinték tudok lenni magatokhoz, majd egymáshoz. Ameddig nem beszélitek meg ezeket igazán, addig lebegsz a bizonytalanságban. Kockázatos, de ha nem teszed meg, akkor csak veszíthetsz.

tudod a leírás alapján azt gondoltam, hogy jó dolgodban nem tudsz már min problémázni. de gondoltam segítek. de ez a hisztizés, amit itt levágsz kommentekben... őszintén sajnálom a férjed, és remélem kiszabadul abból a terrorból, amit te házasságnak hívsz, és nem lesz közös gyereketek. ezt mondom mind a férjed, és a leendő gyerek érdekében.

neked mit javaslok? önvizsgálatot, nagyon mély önvizsgálatot. szállj magadba.

"Abban a reményben tettem fel a kérdést, hogy kapok ötleteket a megoldásra. "

De mégis hogy gondoltad? Nem tudunk gyereket tojni a pocakodba, nem tudjuk a felbolydult hormonjaidat kisimítani, nem tudjuk a mások boldogsága iránt érzett irigységedet elnyomni, sem visszalökni titeket az időben vagy 5 évvel. Amit tudunk, nevezetesen hogy minősíteni a hisztit amit csapsz, nos az meg nem kell neked. Esetlge felvethetjük, hogy fordulj szakemberhez (pszichológus vagy párterapeuta), de alapvetően azt a problémát, hogy TE rosszul érzed MAGAD, és a férjedet okolod - nos, ezt más nem fogja tudni megoldani helyetetted.

(Vagy B terv: Van egy lány barátom, neki egy gyerekkori műtét miatt nem lehet gyereke és szintén lombikoznak, immár több kör ment le. Ő is szarul érzi magát, de mivel hívő, ő sokat imádkozik, és nem teszi gajra a családját. Kipróbálhatod azt is, de az imától nem lesz gyereked, ahogy neki se lett... csak megnyugávst tudhat hozni.)

25/F

Nem akarlak megbántani, de vagy a saját életed éled, vagy mások bőrét irigyled. A gyerek pedig lehet hogy pont emiatt nem jön össze, mert épp pszihésen fogsz lassan kikészülni. És ez viszont már egy sokkal reálisabb szempont az orvosok szemében hidd csak el. A másik problem, ami benned még fel sem vetült. Ha mégis lesz babátok, óhatatlanul is azt fogod majd észrevenni, már ha észre veszed, hogy bele fogsz szólni az életébe, mert azt akarod majd, hogy olyan életet éljen, amit te elmulasztottál. A párom 28 éves, és az anyja mindent meg akar szabni neki, pontosan azért, mert ő fiatalon házasodott, és otthon ragadt a 3 lánnyal, elment felette az idő, és befásult, most meg a lányaira féltékeny, hogy utaznak, külföldre járnak, ill. szabály szerint megtiltotta a lányának, hogy igent mondjon nekem, ha megkérem a kezét, így 2 év után, mivel "hülyeséget csinál, és moshatja majd a sz@ros gatyáimat" ahogy ő fogalmazza.Tedd magad rendbe lelkileg, mert amennyiben nem, és továbbra is a múltaddal meg az elmúlással törődsz, nem lehet majd gyereked, a férjed pedig lehet hogy elveszítheted ezáltal. Ha minden rendben a jelennel, akkor hidd el nem éri meg kockáztatni valami miatt, amin már úgysem változtat semmi, és vissza sem kaphatod.Sok szerencsét, és kívánom, hogy egy gyönyörű picuri, nagyon jó anyja légy.;)