Ti hogy másznátok ki ebből? (Párkapcsolati kérdés. )

Neked pszichológusra van szükséged, minél előbb!

A múltat akarod megváltoztatni és ezért ráadásul a férjedet hibáztatod? B@szogasd csak nyugodtan még pár hónapig, és megoldja ő, hogy kimássz belőle, mert simán ott fog hagyni teljesen jogosan.

Kedves Kérdező!

Sajnos sokunknak nem olyan fontos a házasság.

Én 15 éve vagyok a parommal, soha nem erdekelt a hazassag annak ellenére, hogy tudtam, neki fontos... Mindig kimagyaraztam.

Tavaly jutottam el oda, hogy megkerem a kezét, hát ahogy ramnezett egy vilag dőlt bennem össze. Már nem fontos nekem az eskuvo mondta.

Rettenetesen fájt, hogy ekkora balf.sz vagyok!

Nekunk mar van gyerekünk is, ugyancsak az Elso kapcsolat mindkettonket.

Ne haragudj rá, mert felemészti a kapcsolatotokat!

A picihez nagyon drukkolok!!!!

Egy tejbetök! :(

A múltat nem fogod tudni megváltoztatni, esetleg a felfogásodat. Az elmúlt 10 év egyébként tényleg olyan szörnyű volt így, házasság és gyerek nélkül?

Biztos, hogy te magad akarsz házasodni, vagy a környezeted ezt várja el és ezért görcsölsz rajta? Azért, mert a többiek is azt csinálják...

Hasonló cipőben járunk, én is végignéztem már, ahogy a hasonló korúak sorra házasodnak, babáznak... aztán azt is, ahogy sorra válnak el, vitáznak a gyerek miatt, stb.

Így visszatekintve nem irigylem egyiküket sem.

egyetértek, neked inkább pszichológusra lenne szükséged. nem a pároddal van baj, hanem neked. hogy nem tudod elképzelni, hogy ne mások szemében létezz. másokhoz, barátokhoz hasonlítod magad, és másoknak akarsz megfelelni. utolsó leszel a baráti körben, és akkor mi van? ez stigma? sokan 30 évesen még szinglik, nemhogy férjük van.

szerintem ezen kéne dolgoznod, és ha tisztában lennél önmagaddal, megbékélnék, hidd el, jönne a baba magától is. számtalan olyan nő van, akinek szervi baja nem volt, de mégsem esett teherbe, holott akart babát. elment terápiába, és kiderült, hogy tudatalatt nem akart gyereket, sokan csak a társadalmi nyomás miatt akartak. amint tisztában lettek önmagukkal, és lerombolták a gátakat, teherbe is estek.

Ne haragudj, de a házasságot tekintve én sem értelek. Azt érzem sokszor, hogy a nőknek ilyenkor nem is az illető férfi számít, hanem az, hogy vágynak arra, ők is feleségek, menyasszonyok legyenek. Ha elkezd működni a kapcsolat és pár év után még nincs lánykérés, a nők elkezdenek bizonytalankodni, biztosan "csak tartalékok". Nem ez nem így van! Kinek több, kinek kevesebb idő kell, hogy elszánja magát eldöntse, el akar e venni egy nőt, ezért szerintem senkire sem szabad haragudni.

A baba témát illetően szerintem egyszerűen félsz, hogy nem lehet gyermeked, és ettől majd selejtnek kell érezned magad. Dühös és csalódott vagy, mert nem jön össze a baba, ezért ösztönösen felelősöket keresel. Haragszol a férjedre azért, mert te lettél az utolsó, és megpróbálod a nyakába varrni, hogy tönkretett téged. Honnan tudod, hogy pár éve könnyebben ment volna? Honnan tudod, hogy most emiatt nem megy? Eleve honnan tudod, hogy azok a párok, akik 2 év után házasodnak, jó házasságban fognak élni? Nem járok a cipődben, nem is szeretnék, de benne van a pakliban. Nem tudom, én akkor hogyan fogok reagálni, de neked most egy dolgot tudok javasolni: fogadd el a helyzetet és ne keress felelőst.